Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)
XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944-1945-ben
ugyanis leállították.) 2 1 Ekkor döntöttek úgy Moszkvában, hogy a következő hadműveleti cél Budapest birtokba vétele legyen. Elsődlegesen politikai okokból döntöttek a magyar főváros elfoglalásának elsődlegessége mellett. Sztálin így szerette volna elérni, hogy Magyarország mégis kilépjen a háborúból. A hadművelet végrehajtására a 2. és 4. Ukrán Frontot jelölték ki. Október közepén tárgyalt Moszkvában Winston Churchill brit miniszterelnök és Anthony Eden külügyminiszter. Ekkor Sztálin arról beszélt, hogy elsőként a Magyarország területén álló német-magyar csoportosítás szétverését tervezi, mivel ez lehetővé tenné a német határ gyors elérését: „...igyekszünk gyorsan kijutni a hitleri Németország határaihoz [...] ehhez előzőleg szét kell vernünk a magyar területen levő „ „ „ 12 ellenséget. Magyarországhoz fűződik fő érdekünk". Nem tudni, mennyire őszintén mondta, s mennyiben szánta kirakatnak kijelentését, mindenesetre a fő hadszíntér szerepét továbbra is a lengyel síkság játszotta (Sztálin mindig nagy jelentőséget tulajdonított az egyes fővárosok birtoklásának, s ebben a hadműveleti irányban érhette el Varsót, majd Berlint), de a Kárpátmedencében sem maradt el a folytatás. Elhúzódó ostromra azonban még ekkor sem gondoltak. Egy gyors, a német villámháborús offenzívákra emlékeztető támadás indításával, menetből szerették volna elfoglalni Budapestet. Ez, ha sikerül, nem jár komolyabb harcokkal a fővárosban. Nem egy európai nagyváros esett el ilyen módon a háborúban. Sztálin október 28-án (telefonon, s nem rádión, mint az a köztudatban elterjedt) maga adta ki a parancsot Malinovszkij marsallnak, a 2. Ukrán Front parancsnokának a támadás megindítására.*" A helyszínen másként látták egy ilyen offenzíva lehetőségeit, mint a távoli Moszkvában. Malinovszkij nem tartotta elégségesnek a rendelkezésre álló erőket Budapest menetből történő elfoglalására. Tudott az Attila-vonal gyorsított ütemű kiépítéséről és német tartalékokat sejtett a térségben. Tartott ezektől a hadműveleti mélységben kellemetlen meglepetéseket okozni képes páncélos, páncélgránátos és lovas alakulatoktól. Tényszerűen el kell ismerni, hogy nem az arcvonalat tartó magyar 3. hadsereg ellenálló erejétől féltette a hadművelet végrehajtására kijelölt csapatait. De féltette, s ezt meg is mondta Sztálinnak. Haladékot kélt, hogy több erőt Styemenko, Szergej: A Vezérkar a háború éveiben (Budapest, 1975; a továbbiakban: Styemenko) 274-275.o. 2 2 Styemenko 276-278.0. 2 3 Tóth 23-24.o. 45
