Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944-1945-ben

tekintet nélkül 14-70 éves korig"}

1 Az OKH számára adott volt a pesti hídfő védelme, legalábbis a bekerítésig. A Dunántúlt semmi esetre sem akarták feladni. Erre késztette őket (a teljesség igénye nélkül) az ún. Alpesi Erőd (1944 őszén még nem lehetett előre látni, hogy végül nem épül ki) előterének védelme, a délnyugat-dunántúli olajmezők megtartása és a jelentős erőt képviselő balkáni hadosztályok visszavonulási útjának fedezése. A Dunántúl tartásához elengedhetetlennek tartották a pesti hídfő (de nem a nagyváros) védelmét. November végén sem merült fel annak feladása, mikor a szovjet 57. hadsereg kitört a Duna-Dráva közén korábban foglalt hídfőkből és napok alatt elfoglalta a Dél-Dunántúlt. Nem merült fel, már csak azért sem, mert a német Dél Hadseregcsoport ebben az időben még tartotta a Karolavonalat, annak jobbszárnya pedig Gödöllőtől északkeletre csatlakozott az Attila-I vonalhoz. S tartotta a Margit-vonal keleti szektorát is: a szovjet 3. Ukrán Front éppen annak előterében fulladt ki. A pesti hídfő feladása a 2. Ukrán Front főerői (6. gárda-harckocsihadsereg, 7. gárdahadsereg, 53. hadsereg és 1. gárda-lovas-gépesített csoport) számára tálcán kínálta volna a lehetőséget a Karola-vonal nyugatról történő átkarolására, ezzel a német 8. és a magyar 1. hadsereg elvágására a Dél Hadseregcsoport centrumától és balszárnyától; sőt veszélyeztethette volna a Duklai-szorost védő, majd onnan Szlovákia és a Cseh-Morva Protektorátus területén igen lassan, lépésről-lépésre visszavonuló német 1. páncélos hadsereg hátát. 12 Friessner december 18-án ugyan már a pesti hídfő kiürítését kérte " a megváltozott hadműveleti helyzetre

1

3 való tekintettel, de kérésének nem volt semmi foganatja. Azt tervezte, hogy a pesti hídfőből kivont erőkkel erősíti meg a Margit-vonal védelmét, kelet felé pedig a Duna lesz a főellenállási vonal. Hitler azonban a pesti hídfő utolsó töltényig (bis zum letzte Patrone) tartó védelmét rendelte el, az utolsó pillanatig hallani sem akart másról. Megtiltotta a kitörést a védőknek, akárhányszor kérték is annak engedélyezését tőle. A Führer álláspontját természetesen politikai és presztizs-okok is motiválták. November 23-án elrendelte Budapest háztólházig való védelmét, tekintet nélkül a lakosságra és az okozandó károkra, s ezzel megpecsételte sorsát.

1

4 Friessner el szerette volna kerülni, hogy a pesti hídfő védelmének 1

1 Légiveszély 153.0. 1

2 Tóth 204.o. 1

3 Ravasz István: Észak-magyarországi hadmüveletek (in: Lexikon) 102.o. 1

4 HL KTB 897/b. 26.XI.44. 40