Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)
XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944-1945-ben
irányításában vitába keveredjék a magyar katonai vezetéssel. Élénken élt még emlékezetében szeptemberi vitája a Honvéd Vezérkar akkori főnökével, Vörös János vezérezredessel az erdélyi, majd az Arad környéki hadmüveletek legfelső irányításáról. November 3-i hatállyal egyik legeredményesebb tábornokát, a III. páncéloshadtest parancsnokát, Hermann Breith páncélos tábornokot kinevezte a fővárosi és környéki csapatok és hadműveletek vezénylő tábornokává (Kampfkommandant Budapest). 1 5 Friessner előérzete nem volt alaptalan. Bár Beregfynek nagyságrendekkel kevesebb esélye volt szembeszállni a német katonai vezetés akaratával, mint Vörösnek, nehezményezte a magyar főváros védelmének német kézbe vételét. Ezért is került sor részéről Hindy kinevezésére. Hiába. A teljhatalmú magyar vezénylő tábornoknak egyetlen pillanatra sem nyílott lehetősége a hadműveletek irányítására, hatásköre kimerült fegyelmi, utánpótlási és ellátási kérdésekben. Panaszkodott is erre nem egy esetben. A szövetséges parancsnoklási viszonyok (nem csupán Budapest, de az egész magyarországi hadszíntér vonatkozásában) felmerültek Szálasi és Hitler december 4-i találkozóján is. A Führer hozzájárult, hogy olyan esetekben, amikor német alakulatot sorolnak be magasabb szintű magyar parancsnokság alárendeltségébe, akkor a magyar vezénylő parancsnok irányítsa a közös hadmüveleteket. Ilyen azonban a gyakorlatban ritkán fordult elő, a német parancsnokságok irányító szerepe vált általánossá. Azt persze Hitler kikötötte, hogy a térségben a legfelsőbb szintű irányítás a Dél Hadseregcsoport parancsnokának kezében marad. Friessner magától értetődően egy tapasztalt katonát nevezett ki a pesti hídfő védelmének élére. A politika azonban, nem először és nem utoljára a háború menetében, beleszólt a katonák dolgába. Himmler, az SS birodalmi vezetője tartott esetleges népmozgalmaktól (például munkásmegmozdulásoktól vagy gettófelkeléstől) a védők háta mögött. Szerette volna keresztülvinni Hitlernél, hogy cserélje fel (az egyébként általa is nagyra tartott) Breith-et egy SS-tábornokkal. Kapóra jött Himmlernek Beregfy intézkedése Hindy kinevezésére. Erre hivatkozva elérte, hogy Hitler december 1-i hatállyal erőddé nyilvánította a magyar fővárost (Festung Budapest), felállította annnak egységes parancsnokságát, s élére kinevezett egy rendőrtábornokot, Otto Winkelmannt. Az SS1 5 Tóth 35.o. 41
