Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)
XI. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó, - Bene János: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-1945. (Könyvbemutató)
Éppen ezért nem tekintjük lezárnak a munkánkat, hiszen e lexikonban sem szerepel mindenki, s a megjelenés óta is már számos adattal, fényképpel gyarapodott lexikonunk kézirata, s reményeink szerint a jövőben megjelentethetünk egy kiegészítő, adatokat pótló füzetet is. Mire jó egy ilyen életrajzi lexikon, azonkívül, hogy ismerősök, rokonok, közelebbi vagy távolabbi hozzátartozók sorsáról tudhat meg belőle többet az ember? Az alábbiakban egy, az utolsó magyar huszárok történetének egy kevésbé ismert, rövid ideig fennálló, a források hiányában kevésbé feldolgozott egységének rövid történetén keresztül szeretnék Utalni az életrajzok szerepére, fontosságára. A magyar királyi 1. tábori huszár pótezredről van szó, melynek megszervezése 1944. augusztus 23-a, Románia háborúból való kiugrás-utáni közvetlen időszakra datálható. Állományába az ezredtörzsön kívül egy híradó-, egy roham-, egy árkász-, egy könnyű- és egy nehéz páncéltörőágyús szakasz (három-három löveggel), egy kerékpáros század, egy huszárüteg és három tábori huszár-pótosztály tartozott. Egy pótosztályt egy árkász-, egy híradószakasz, három karabélyos- és egy nehézfegyverszázad alkotott. A karabélyos századokba 3 karabélyos- és egy nehézfegyverszakasz tartozott, a nehézfegyverszázadot páncéltörő-ágyús és aknavető szakaszok alkották. Az ezred közvetlen alosztályokat és az egyik pótosztályt a 2., a másik kettőt a 3. és a 4. huszárezred visszamaradó különítményei állították fel a békehelyőrségekben. A tisztikar és legénység feltöltéséhez már a méneskari tisztikar és legénység egy részét is igénybe kellett venni. 6 1 Splényi Géza írja könyvében, hogy a pótalakulatok igen nagy fegyverzeti hiánnyal, gyengén felszerelve kerültek ki a frontra. Hasonló volt a helyzet a tisztikarral is, a magasabb parancsnokok idősebb, leginkább csak I. világháborús haditapasztalatokkal rendelkező tisztekből álltak, igen kis létszámú volt az a csapattiszti állomány, amelyik 1941-ben Ukrajnában, vagy a megszálló erőknél, vagy éppen a Don-kanyarban 1942-1943-ban teljesített frontszolgálatot, s ők is jórészt egy korábbi sebesülésből felépülve kerültek a pótalakulatokhoz. A tisztikar zöme fiatal, puskaport még nem szagolt, a tartalékos tiszti iskolából frissen kikerült zászlós volt vagy hadapród őrmester, de nem ritka szakaszparancsnoki beosztásban egy-egy ügyes altiszt sem. Az 1. tábori huszár pótezred parancsnoka Auerhammer József ezredes. 1944ben 49 éves, kevés, főleg I. világháborús hadi tapasztalattal. Osztályparancsnokai közül Szemző Imre, 47 éves, ugyancsak I. világháborús tapasztalatokkal rendelkezett. A 3. huszárezred által felállított 1 /III. tábori huszár pótosztály parancsnoka, báró Schmertzing Egon alezredes 46 éves, szintén csak egy kevés I. világháborús frontszolgálattal bírt. Az 1/IV. tábori huszár pótosztály parancsnoka, vitéz Fejes Kálmán őrnagy a legfiatalabb, 43 éves, hadi tapasztalatok nélkül. Az 1. tábori huszár pótezred 1944. szeptember 13-tól vett részt a magyar királyi honvédség utolsó támadó hadműveletében, amely Dél-Erdély 6 1 Szabó Péter-Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1943-1945. Puedlo Kiadó, hely nélkül, év nélkül, 243. o. 82
