Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)
XI. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó, - Halmágyi Pál: Az Arad és Makó körüli harcok 1944 szeptemberében
A Vinga alá rendelt Bondor-század szeptember 19-én és 20-án többször visszaverte a Temesvár felől előrenyomuló román harcelőőrsöket. Szeptember 21-én kora hajnalban már nem várta be a nagyobb gépesített erők támadását, hanem a sötétség leple alatt visszavonult Aradra. A nagyváros Marostól délre lévő ún. újaradi részébe érve megkapták a következő parancsot: tartaniuk kell a város délkeleti bejáratát. Ekkor már összetorlódtak a katonai egységek jármüvei és a menekülő lakosság szekerei a Maros-hidakon. Az orosz tüzérségi tüz is elérte a várost. A rohamozó román és orosz gyalogsággal Új arad utcáin közelharc, kézitusa bontakozott ki. Az orosz harckocsik nem mertek a helységharcban részt venni, a város széléről lőtték Aradot. Délután 6 órakor érkezett a parancs Arad kiürítésére és végre az Újaradot addig védő Bondor-zászlóalj is átvonulhatott a hídon. Új körletüket pár kilométerre Aradtól északnyugatra a tanyák között jelölték ki. Szeptember 21-22-én éjjel a magyar hadsereg felrobbantotta a hidakat és kiürítette Aradot. Ugyanekkor robbantással elsüllyesztették a pécskai kompot is a visszavonuló magyar egységek. Az orosz csapatok a komp helyén beérkezésük után pár nappal megkezdték egy fahíd építését. E híd a háború végéig megmaradt, 1946ban sodorta el a Maros a jeges árja. ? 7 Heszlényi altábornagy Arad kiürítését elrendelő parancsát a Marostól északra folyó súlyos harcok indokolták. A 6. póthadosztály egységeit szeptember 19-én visszaszorították a pálosi magaslatokról a síkságra. A következő nap a Maros völgyéből előretörő T-34-es orosz tankok legázolták és szétszórták a magyar hadosztályt. Egy messze előreszaladó orosz harckocsiegységet, mintegy 25 db T-34est a magyar páncéloshadosztály katonái ügyes manőverrel kelepcébe csaltak, és a német csatarepülőkkel együttműködve Zimándköznél megsemmisítették. E helyi sikerek ellenére az ellenség nyomásának a magyar egységek nem tudtak tartósan ellenállni, és a védővonalat fokozatosan vissza kellett venni előbb Aradtól észak-nyugatra, majd pedig a kiindulási állásokba, a trianoni határra. Szeptember 20-án, miközben Arad körül elkeseredett küzdelem folyt, született meg az elhatározás a 3. magyar hadsereg felállításáról. A vezérkar így akarta saját kezében megtartani Heszlényi altábornagy harcban álló IV. önálló hadtestjét. Bár a 3. magyar hadsereg megalakult, egységei mind hadműveleti, mind harcászati vezetés tekintetében német alárendeltségbe kerültek, és súlyos veszteségeket szenvedve harcolták végig a háborút. A Magyar Királyi Honvédség utolsó támadó hadművelete a trianoni határra történő visszavonulással 1944. szeptember 22-én véget ért. 5 7 Zvér 9. s S Számvéber Norbert: Páncélosok a Tiszántúlon. Bp. 2002. 45. 75
