Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

XI. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó, - Számvéber Norbert: Páncéloscsata a magyar Alföldön

SZÁMVÉBER NORBERT Páncéloscsata a magyar Alföldön Miután a románok 1944. augusztus 23-ai kiugrása után a szovjet csapatok szeptember elején behatoltak Erdélybe, az ott harcoló német Dél Hadseregcsoport német-magyar erői Kolozsvártól délre, Torda térségében átmenetileg feltartóztatták őket. Mivel szeptember 20-án a szovjetek Arad körzetében kiértek a magyar Alföldre, lehetőség kínálkozott a támadás súlypontjának áthelyezésére a nehezen járható erdős hegyvidékről a páncélosok számára jóval kedvezőbb síkságra. A szovjet Vörös Hadsereg Legfelsőbb Főparancsnokságának Főhadiszállása 1944. szeptember 25-i direktívája (parancsa) alapján a 2. Ukrán Frontnak október 6-án indított támadásával el kellett érnie a Tisza vonalát Csap és Szeged között, a 4. Ukrán Frontnak október l-jén megindított támadásával keletről áttörve a Kárpátokon a Felső-Tisza felé kellett nyomulnia, hogy a két front Csapnál találkozva bekeríthesse a Dél Hadseregcsoport Észak-Erdélyben harcoló magyar 2. hadseregét és a német 8. hadseregét, illetve az Északkeleti-Kárpátokban működő magyar 1. hadsereg részeit. Azonban nem csak a szovjet csapatok készültek támadni. A német Dél Hadseregcsoport Johannes Friessner vezérezredes parancsnoksága alatt szeptember 24-től azt tervezte, hogy a sík terep előnyeit kihasználva október 12-én 5 páncélos-, illetve páncélgránátos-hadosztály Debrecen - Nagyvárad - Nagyszalonta körzetében való összevonása után a szovjet-román csapatokat visszaszorítja az erdélyi hegyekbe, és ott téli védőállásokat rendez be. Ez lett volna a „Cigánybáró" hadművelet. Mivel az előkészületek közben október 6-án megindult a szovjetek támadása, a német 6. hadsereghez beérkezett német erőket az Alföldön ennek a támadásnak feltartóztatására vetették be. Nagyvárad mind a németek, mind pedig a szovjetek számára fontos volt, mivel a város a szovjetek csapatösszevonásainak oldalában helyezkedett el, veszélyeztetve azt. Ezért a 2. Ukrán Front október 2-án és 3-án 6. gárdaharckocsihadseregével (176 harckocsival és rohamlöveggel) megpróbálta elfoglalni Nagyváradot, de súlyos szovjet veszteségek mellett visszaverték támadásait. Ennek ellenére a szovjet 2. Ukrán Front R. J. Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt 1944. október 6-án hajnali 4 óra 30 perckor csaknem 800 kmes arcvonalon támadásba lendült. A front balszárnyát a szovjet 46. hadsereg és a frontnak alárendelt román 1. hadsereg fedezte. A jobbszárnyon a szovjet 40. és 7. gárda-hadsereg támadott Szurdok - Apahida irányában. A szovjet 27. hadsereg (sávjában a „Gorskov" lovas-harckocsi csoport 5. gárda-lovas- és 23. harckocsihadtest kb. 176 harckocsival, illetve önjáró löveggel; parancsnoka Sz. I. 76