Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

X. Jubileumi Makói Honvéd Emléknap és Találkozó - Szakály Sándor: Lengyel katonai menekülttábor Magyarcsanádon 1939-1940 (Könyvbemutató)

SZAKÁLY SÁNDOR Lengyel katonai menekülttábor Magyarcsanádon 1939-1940 (Könyvismertetés) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves lengyel és magyar barátaim! Köszönöm a lehetőséget, hogy e most megjelent kis kötetről szólhatok. (Makói Múzeum Füzetei 99.) Azért áll hozzám közel ez a téma, mert amikor Makóról elindult - a megítélésem szerint fontos és lényeges kezdeményezés - a „Honvéd Emléknap", akkor az első alkalommal már itt lehettem a város, illetve Halmágyi Pali barátom jóvoltából előadóként. Amikor ezt a lengyel és magyar nyelvű kötetet kezembe vettem, eszembe jutott az, hogy még mint egyetemi hallgató a Hadtörténeti Levéltárban kutatva nagyon sok 1939-ben és 40-ben készült dokumentumot olvastam át. Ezek az anyagok a Magyarországra menekült lengyel katonákról és polgári személyekről szóltak. Viszonylag kevesen foglalkoztak akkor e témával. A Honvédelmi Minisztérium 20. Csendőrségi Ügyosztályán számtalan irat keletkezett a lengyel menekültekkel kapcsolatban. Ez a nagy anyag tájékoztatást adott elhelyezésükről, az ún. internáló táborokról, a lengyelek itteni életéről és arról, hogy miként fogadta Magyarország az ide menekült lengyeleket. De mért kellett a lengyeleknek Magyarországra jönni? 1939. szeptember 1-én Németország megtámadta Lengyelországot és - hogy a francia, brit - segítségben, a szövetségeseikben bízó lengyeleknek ne legyen egyszerű a helyzetük, 1939. szeptember 17-én a Szovjetunió is megtámadta, nehogy félreértsék, nem Németországot, hanem Lengyelországot! Ennek következtében a lengyelek a legkitartóbb és leghősiesebb harcok ellenére sem tudták sokáig védeni hazájukat. Merre vezethetett volna az útjuk máshova, mint Magyarországra, amellyel 1939 márciusa óta ismét közös határa volt Lengyelországnak. Érdekes módon a németek magyar vasútvonalak használatára vonatkozó kérése elől elzárkózó Magyarország sokkal szívélyesebben fogadta a lengyeleket, mint a velük szövetségesi viszonyban lévő Románia. Hivatalos magyar állásponttá vált, hogy azokat a lengyeleket, akik Magyarországra jönnek, szívélyesen kell fogadni, és a katonákat, akik többnyire fegyverzettel érkeztek, olyan formában kell lefegyverezni, ahogyan azt a nemzetközi előírások kötelezővé teszik a befogadó ország számára. Figyelemmel kell lenni arra, hogy egy katona számára a legszomorúbb és a legfájdalmasabb az, amikor fegyverétől vagy a csapattestének zászlajától meg kell válnia. Magyarországon mind a polgári, mind a katonai hatóságok ezt a legnagyobb figyelmességgel oldották meg. Tisztelettel és barátsággal fogadták az országban mindenhol a menekülteket. Ez nem jelenti azt, hogy adott esetben nem fordulhattak elő súrlódások a magyar hatóságok és a lengyelek között, de nem ez volt a jellemző! Fontos, hogy itt Makó 33