Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

X. Jubileumi Makói Honvéd Emléknap és Találkozó - Szabó Péter: Don-kanyar, 1942-1943. A 2. magyar hadsereg vázlatos krónikája

Január 22-én a B Hadseregcsoport parancsnoksága Hitler engedélyével a 2. hadsereget kivonta az arcvonalból és újjászervezése céljából front mögötti körzetekben kívánta gyülekeztetni. Január 24-e több szempontból is nevezetes dátum a 2. hadsereg történetében. A 2. hadsereg-parancsnokság ezen a napon kapcsolódott ki véglegesen a hadműveletek vezetéséből, ennélfogva a sávjában még harcoló saját és német egységek a német 2. hadsereg parancsnoksága alárendeltségébe kerültek. Emellett ekkor született Jány Gusztáv vezérezredes sokat idézett, híres-hírhedt hadseregparancsa is, melynek első mondata a következő: „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét, mert kevés - esküjéhez és kötelességéhez hű — ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott. " Jány 1943. január 24-ei hadseregparancsa - melyet a többszöri bekerítésből kitört, agyonfagyott, agyonhajszolt, rendezetlenül visszaözönlő csapatai láttán, első benyomásaitól vezérelve vetett papírra - már teljes tehetetlenségét tükrözte. Bár a HM katonapolitikai osztályának kihallgató tisztjei előtt tett 1947-es vallomásaiban is állította, hogy minderre csakis a rend helyreállítása és a nagyobb veszteségek elkerülése végett került sor, a parancs - megalázó és kegyetlen hangvételével - a kilátástalan küzdelmet vívó, számos esetben hősiességet tanúsító magyar honvédek arculcsapását jelentette. Az 1943. március 12-i 30. számú hadseregparancsán s a január 24-eit hatályon kívül helyező rendelkezésén kívül még számos, kevésbé ismert parancsa tanúskodik arról, hogy hadsereg helytállását s a katasztrófa igazi okait illetően revideálta álláspontját. Katonái nagy többsége számára azonban az 1943. január 24-ei hadseregparancsa vált ismertté, s ez olyan mély sebeket okozott, amelyeket begyógyítani már nem lehetett. Január 24-én délben a 2. hadsereg zöme kivált az arcvonalból, a január 15-én német alárendeltségbe került III. hadtestre azonban még súlyos harcok vártak. Miután január 28-án a szovjet csapatok Kasztornojétól déli irányban, Gorsecsnojétól pedig északi irányban előretörve megszállták az Olim folyó völgyének nyugati oldalát, a német 2. hadsereg XIII. és VII. hadteste, valamint a körvédelmi és Don menti állásaiból visszavonuló magyar III. hadtest körül bezárult a gyűrű. A III. hadtest visszavonulása során a német 2. hadsereg seregtesteivel együtt mintegy „vándorló katlant" képezve meg tudta védeni magát, s sikerült nyitva tartania a megmenekülés folyosóját nyugat felé. A magyar csapatok hadtestparancsnokuk, gróf Stomm Marcel altábornagy 1943. február 1-i ún. hadtestfeloszlató parancsát nem szó szerint értelmezve kisebb-nagyobb csoportokat alkotva, a Sztarij Oszkol felé áttörő német gyaloghadosztályok nyomában jutottak ki a gyűrűből. Hozzávetőlegesen 125 ezer főre tehető a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma. Közülük 45-50 ezren estek el, közel ugyanennyien sebesültek meg, s a hadifogságba esettek száma 28 ezer fő volt. Míg a szovjet offenzíva megindulásáig a tisztikar, azt követően a munkaszolgálatosok szenvedték el arányában a legnagyobb veszteségeket. Az anyagi veszteséget 70%-ban, ezen belül a nehézfegyverzetét csaknem 100%-ban állapították meg. 14