Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)
X. Jubileumi Makói Honvéd Emléknap és Találkozó - Szabó Péter: Don-kanyar, 1942-1943. A 2. magyar hadsereg vázlatos krónikája
milyen feladatok várnak, a magyar politikai és katonai vezetés azzal is áltathatta magát, hogy hadseregének szerepe nem lesz más, mint a támadó német hadseregek mögött kisebb biztosító feladatok ellátása. A magyar - német politikai és katonai vezetés 1942. január 22-i megállapodása értelmében a magyar hadvezetésnek 9 gyalogdandárt (1942. február 17-től könnyű hadosztályt), egy páncéloshadosztályt és egy repülőköteléket kellett kiküldenie a keleti hadszíntérre. Ezzel a honvédség seregtesteinek több mint fele kapcsolódott be a második világháború hadműveleteibe. A tárgyalások során nem tisztázták a kiküldendő hadsereg várható alkalmazási módját, annak területi és időhatárait, veszteségeinek pótlását, s Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokságának főnöke csupán fegyverzeti és felszerelési kiegészítésekre adott ígéretet. A tárgyalások után egy, az 1941/42-ben érvényes hadrendben nem szereplő, gondos válogatással összeállított hadsereg mozgósítására került sor. Horthy parancsnokságával egyik legmegbízhatóbb tábornokát, a 36. tényleges szolgálati évét betöltött Jány Gusztáv vezérezredest bízta meg. Jány cselekvési lehetőségei a keleti hadszíntéren igen behatároltak voltak, hadműveleti-harcászati kérdésekben minden esetben az elöljáró német parancsnokságok döntései számítottak mérvadónak. A hadsereg 207 ezer fős személyi állományának összeállításánál a minisztertanács 1942. január 26.-i határozatához igazodva a magyar hadvezetést az a cél vezérelte, hogy a 2. hadsereg emberanyaga egyenlően terhelje az ország területét, valamint minél kisebb mértékben érintse a honvédség szempontjából legjobban kiképzett korosztályokat. Ennek megfelelően a hadszíntérre kivonuló sorállomány nem haladhatta meg a honvédség egész sorállományának 20%-át, a mozgósított alakulatok tartalékállományuk felét vehették igénybe, s a fennmaradó hányadot 3045 év között kevésbé kiképzett póttartalékosokkal egészítették ki. A nemzetiségek főleg románok és ruszinok - százalékos aránya 20, a munkaszolgálatra kötelezett zsidóké és a baloldali mozgalmakban résztvevőké pedig 10% volt a hadsereg élelmezési létszámának egészében. A mozgósításra a szombathelyi III., a pécsi IV. és a miskolci VII. hadtestet jelölték ki. Mindhárom hadtest csak két könnyű hadosztályát mozgósíthatta hadrendi alakulatainak igénybevétele érdekében, a harmadik hiányzót egy idegen hadtest állományából kapták. Hadtestközvetlen alakulataik közül néhányat szintén nem saját illetékességi területükön állíthattak fel, s mozgósított könnyű hadosztályaik állományába számos, szervezetszerűen oda nem tartozó gyalogezred, zászlóalj, század és üteg is bekerült. A 2. hadsereg hadrendjének kialakításánál azt is figyelembe kellett venni, hogy 1941 novemberétől 5 megszálló gyalogdandár került ki a keleti hadszíntérre, s ezen seregtestek kötelékébe is az egyenlő megterhelés elve alapján soroltak be alakulatokat. Míg a 2. hadsereg emberanyagának összeállításánál a kiképzettebb korosztályok kímélése volt a cél, fegyverzeti-technikai viszonylatban megpróbálták a lehető legjobban felszerelni a kivonuló alakulatokat. Fegyverzetüket és felszerelésüket a honvédség összes alakulatától egyenlően elvont anyagból és a 7
