Nacsa Imre: A makói atlétika 1947–1973. A Makói Múzeum Füzetei 103. (Makó, 2004)
A makói atlétika nagyjai
évkönyv tanúsága szerint a váltókban utolsó emberként befutó volt, ami azt jelentette, hogy ezekben a minőségi váltókban ő lehetett a legjobb. Soha nem dicsekedett az eredményeivel, de azt megemlítette, hogy 1942-ben a magyar-olasz atlétikai viadalon mint tartalé k szerepelt. Ez azt mutatta, hogy húsz évesen még óriási lehetőségek előtt állt, de a háború, mint oly sokaknak, megtörte az ő karrierjét is. 1947-48-ban a Makói VSE-ben kezdett újra edzeni, hogy a fiatal gárdát kisegítse a váltókban. Mi, fiatalok csodáltuk, ideálunknak tartottuk, O tanácsokat adott, támogatott és tanított bennünket. Megyei versenyeket ugyan nyert, a házi versenyeken óriási előnyöket adott nekünk, de mindig O győzött. Országos versenyeken már nem indult, szomorúan mondta: „Mint sprinter már idős vagyok ahhoz, hogy újra országos szinten is kimagasló eredményeket érjek el." Az atlétikai eredményeket regisztráló adatok az Atlétikai Évkönyvben találhatók. A Magyar Atlétikai Szövetség 1897-ben alakult. Azóta minden évben kiadja a tájékoztatókat a bajnoki helyezésekről és a legjobb eredményekről. Átnézve az évkönyveket, a háború előtti időből csak a fent leírt makói nevekkel találkoztam. Az országos rangsorokban az 1950-es évek elején az első 30 eredményt, majd később az első 50 eredményt közölték. Ezekben a ranglistákban vagy a bajnokságokban csak hiteles eredményt közölnek, ahol képesített, minősített versenybírók jegyzőkönyv alapján, aláírásukkal ellátott dokumentummal hitelesítik az elért eredményeket. Az érthetőség kedvéért érzékeltetem, hogy milyen eredményekkel lehetett bekerülni a rangsorba: pl.: 100 m-en 11,6 mp-cel, 200 m-en 23,9 mp-el, súlylökésben 11,94 m-cel, stb. Ezek szerint a kezdeti időszakban, aki II. osztályú szintet ért el, annak a neve fel van tüntetve az évkönyvekben. Mindezt azért írom le, mert ha valaki nem hivatalos versenyen, nem hivatalos időés térmérőkkel rögzített bármilyen jó eredményt ért el, azt nem tudom közölni. Egy mp az atlétikában - mivel ma már század mp-ben is közlik az eredményt - hatalmas különbség. Középen egy kicsit belógó magasugróléc 8-10 cm eredmény eltérést is mutathat, a dobószámokban, ha a szer néhány dkg-mal könnyebb, már irreálissá teszi az eredményt stb. Nem lehet a mai teljesítményekhez hasonlítani a régi eredményeket. A rekortánpálya, egy minőségi szögescipő, egy, a szabályoknak megfelelő dobószer vagy egy különleges anyagból készült rúd összehasonlítva a régi rossz salakpályával vagy a szabálytalan felszereléssel, irreálissá teszi az összevetést. Régen egy eső után az elhanyagolt salakpályákon elért eredmény értékesebb, mint a mai optimális körülmények között elért produktum, de beszélhetünk az elektromos időmérésről is, ahol már a századmásodpercek is dönthetnek. A futószámok eredményei csak szélmérővel ellátott versenyeken hitelesíthetők. Ezeket a tényeket azért kívánom elöljáróban közölni, hogy az eredményeket, amelyeket évente fogok leírni, megfelelően tudják értékelni. Igazolni kívánom még a leírtakat az országos vagy a megyei ranglisták helyezéseinek közlésével. 1946-ban Mágori Sándor főiskolai végzettséggel visszakerült Makóra. Több tárgyat is tanított a „Keriben" (pl. hittant, gyors- és gépírást), és mint volt atléta, testnevelési és sportfoglalkozásokat is tartott. A diákokhoz nagyon közel állt, gondolkodása friss, fiatalos volt. Csendes, mindent figyelemmel kísérő, együttérző tanáremberként élt. Felesége és később gyermekei is, lánya és fia is művelték az 11