Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)
Marjanucz László: Kossuth Lajos a reformkorban
Gazdasági eredményeit tekintve azonban kudarcba fulladt a dolog, mert a védegyleti mozgalom pár hónap alatt összeomlott. Értékelésénél nem is ebből kell kiindulni. Magyarországnak 9 millió lakosa volt, ebből 350 000 -n400 000 főre tehető a nemesség száma. Ha minden nemes vállalta volna a házának küszöbén fölállított védvám vonalat, ez akkor sem erősítette volna a hazai ipart, mert általában az ipar a tömegfogyasztásra épült. 9 millió embernek kellett volna ehhez csatlakozni, amely viszont anyagi képtelenség volt. A védvámos iparfejlesztés ezért nem sikerült. De hozott egy másik eredményt, amely a civil társadalom önszerveződéséhez adott példát, mutatott gyakorlati modellt. Ennek hatása fontosabb, mint a piaci sikertelenség. A 40-es évek közepétől új hangsúlyok keletkeztek Kossuth politikájában. Az 1843-44-i országgyűlés megmutatta, hogy a haladás nem érvényesülhetett, mert elemei gyöngék voltak. Gyöngének mutatkozott az egész törvényhozás a kormánnyal szemben, mert csak egy osztályt képviselt, s nem állt mögötte tömeg. Kossuth belátta, hogy a nemesség egyedül nem képes a nemzet regenerálására, a nép pedig a százados elnyomás miatt nem érett a közjó irányítására. Ebben a helyzetben vetődött föl az érdekegyesítés ügye. Kossuth Lajos reformkori működésében ez a legeredetibb gondolat és a leghatékonyabb politikai stratégia. Amikor megszüntették a Pesti Hírlapnál fönntartott állását, rövid ideig munka nélkül maradt, majd az Iparegyleti Hetilapot kezdte el szerkeszteni. Ennek hasábjain írt az 1846-os galíciai parasztfelkelésről, amely nagyon elgondolkodtatta őt. Milyen okok vezettek arra, hogy egy lengyel paraszt a lengyel nemest döfje le a Habsburgok utasítására ? - tette föl a kérdést. Ez rémes jövőt sejtetett a magyar polgári nemzet kialakulása szempontjából, ugyanis azt bizonyította, hogy a paraszt úrgyűlöletét Bécs kamatoztatni tudta. Ezért dolgozta ki az érdekegyesítés politikáját, melynek tengelyében az úrbéri kérdés állt. Az úrbér a jobbágy és a földesúr közötti kapcsolatokat szabályozta, s lényegében fenntartotta a jobbágyság teljes kiszolgáltatottságát földesurával szemben. Ezen akart Kossuth változtatni. A közöttük fennálló viszony szerződésszerű megváltoztatását, az ún. önkéntes örökváltságot 1840-ben törvénybe iktatták. De 1846-ig a jobbágynépesség 1 %-a sem tudott szabaddá válni. Kossuth tudta, ha a jobbágy úrbéri adózásainak teljes egyenértékét köteles megadni, akkor szabadulása lehetetlen. Ezért a szabad egyezkedést föl kell hogy váltsa az állami beavatkozás. Kossuth a földesúr-jobbágy viszonyt közjogi kapocsnak tartotta, melyet az állam kötelező módon szabályozhat. Az országgyűlés politikája tévúton jár - mondta amíg azt hiszi, hogy a jobbágy-földesúri viszony kizárólag magánjogi szerződésen alapuló kapcsolatát csak a két fél egyező beleértésével lehet megváltoztatni. Nem arról volt szó, hogy a földesúr beleegyezzen abba, amit a jobbágy akar, hanem arról, hogy az állam kötelezően előírhatja a földesuraknak is a szükséges változásokat. A Kossuthot mozgató másik motívum: ha Magyarországon a királyság szabadítja föl a népet, akkor vége a nemesség társadalmi és politikai állásának. Bár a kiindulópont konzervatív, ti. a nemesség fönnmaradása, a cél egyesülés a néppel az alapvető érdekekben, polgári, mert az úrbéri viszonyokból való kibontakozást az 36
