Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)
Süli Attila: Dobsa Lajos a forradalomban és szabadságharcban
3 ponton. Csipkésnél, Fehéregyházánál és Makónál átkeltek a Maroson. Délelőtt 11 órakor, egyesülve a Szegedről induló csapatokkal, elfoglalták Deszket is. A deszki szerbek ellenálltak, ezért a települést felgyújtották. Ezek után Perczel megbízta Dobsát és csapatát Kiszombor és a marosi átkelőhely védelmével. A kifosztott faluban nem talált élelmet, ezért visszament Makóra. Eltávozása előtt azonban nem adta át a parancsnokságot, ezzel szolgálati vétséget követet el. Március 26-án a szerbek megtámadták Kiszombort, és a falut a környező tanyákkal együtt felgyújtották. 4 0 A vezér nélküli csapat valószínűleg gyáván megfutott. Az ügy a debreceni haditörvényszék elé került, mely 1849. május 15-én a következő ítéletet hozta: " Dobsa Lajos portyázó szabadcsapatbeli őrnagy állomása jelentés nélküli elhagyásáért tisztségétől egyszerű megfosztásra s két havi porkoláb fogságra ;" 4 1 9 tisztjét szolgálati helyének gyáva elhagyásáért rangjuktól való "becstelenséggel" történő megfosztásra és néhány heti fogságra ítélték. 4 2 Egyes források szerint a fogságot a szegedi börtönben töltötte le. 4 3 A csapat későbbi sorsáról kevés adat maradt fenn. Annyi azért valószínűsíthető, hogy részt vettek a délvidéki harcokban, és négy hónap után fel is oszlottak. A csapat három tagja, Czehmeisster János, Gilinger István és Baksa József tizedesek június 13-án panasszal fordultak Kossuth Lajos kormányzóhoz, hogy zsoldot szinte nem is kaptak. Az általuk zsákmányolt és Szegedre behajtott 124 marha, 294 juh, 44 sertés és 10 ló árából semmit sem kaptak. Ugyanígy a Becskerekre behajtott 163 marha és 77 ló harmadrészét sem kapták meg. 4 4 A szabadcsapat a bács-bánáti IV. hadtest hadrendjében csak egy helyen maradt fenn: az 1. hadosztály 4. dandáijának, mely Glogonnál állomásozott, kötelékében szerepelt a 187 fős, Dobsa- és Rózsa-féle lovasság. (1849. május 16.) 4 i Az egykori csapatvezér feltételezhetően gyorsan szabadult, mert Degré Alajos visszaemlékezése szerint 1849 augusztusában, a világosi fegyverletétel előtt találkozott Aradon Dobsa Lajossal és Pálffy Alberttel. Együtt határozták el, hogy 4 0 CSME. I. 187. Jelentés Dobsa Lajos kormánybiztos Szabad Mozgó Csapatának Makó és Szeged között vívott harcairól. 1849. márc. 21-26., Szántó Imre szerint Deszket a visszavonuló szerbek gyújtották fel, míg Dobsa jelentéséből ennek az ellenkezője állapítható meg. (Szántó. 1987. 117.) 4 1 HM. ált. 15176:1849. máj. 25. 114. sz. 425. A rendelet Répássy Mihály tábornok aláírásával jelent meg. Itt tévedésből csak két heti porkoláb fogságot írtak. A helyesbítés HM ált. 16931. MEIRHOFFER főhadbíró levele. Debrecen. 1849. máj. 26. és Közlöny. 121. sz. 1849. jún. 2. 454., BONA. 1987. 137. 4 2 HM. ált. 15176:1849. Az igazságügyi oasztály átirata. 1849. máj. 16. MEIRHOFFER főhadbíró levele. Felhívta az elnöki osztály figyelmét, hogy tudassák a szabadcsapatokkal, hogy a hadi törvények alatt állnak, és eskessék is fel őket ezekre. Feltételezhető, hogy Dobsa és társai vitatták a haditörvényszék joghatóságát. Répássy még május 19-én rendeletet bocsátott ki az ügyben. 4 3 CSML. Kgy.jkv. 15/1861., Uo. 17/1861. Kgy.jgy. és ír. RUSZOLY. 1978. 195-196. 4 4 HM. ált. 19822/1849. 4 5 OLCHVÁRY ÖDÖN: Magyar függetlenségi harc 1848-1849-ben a délvidéken. Szabadka. 1902. 185-186. 18
