Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)
Süli Attila: Dobsa Lajos a forradalomban és szabadságharcban
Törökországba emigrálnak. El is indultak Karánsebes felé, a térképet Pálffy nézte, aki tévedésből Világos felé irányította őket. így a fősereggel együtt kapituláltak 4 0 Összegzés Dobsa Lajos megítélése történeti irodalmunkban meglehetősen egyenetlen. A két világháború között Diószeghy András makói felsőkereskedelmi iskolai igazgató gondos anyaggyűjtéssel készített róla életrajzot. Elsősorban irodalmi munkásságát dolgozta fel, politikai pályájával csak érintőlegesen foglalkozott. 1948-ban a forradalom és szabadságharc százéves évfordulója alkalmából újból kiadták a 1848. évi februári párizsi forradalomról írt könyvét. A kötetre a korszak ismert történésze, Kemény G. Gábor hívta fel a figyelmet. A bevezetőt Gonda Imre írta, aki korszak hivatalos elvárásainak megfelelően azt emelte ki, hogy Dobsa a francia munkásosztály jelentőségét hangsúlyozza. Az ő felfogását fejlesztette tovább Péter László az 1974-ben megjelent, Hegedűs Gézával közösen írt könyvében. Péter tanulmányozta a Marczius Tizenötödike hasábjain megjelent Dobsa-cikkeket is. Elsősorban forradalmiságát emelte ki. Véleményünk szerint Dobsa elveihez mindig hü maradt. A romantikus, idealizáló forradalom képe sokszor elhomályosította előtte a tényleges valóságot. Amikor szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy a februári francia forradalom vezetői nem szent emberek, és ugyanúgy Franciaország hatalmi érdekeit védik, nem hajlandó változtatni romantikus álláspontján. Elítéli a Batthyány-kormány politikáját, noha az mindent megtett a forradalom vívmányainak megvédéséért. Politikai vígjátékában, a Marczius Tizenötödikében is ez a idealizált forradalomkép köszönt vissza. Ma már tudjuk, hogy az itáliai hadszíntéren harcoló magyar csapatok azért is harcoltak oly keményen a szárd-piemonti csapatok ellen, mert azok proklamációk útján a Radetzky seregében szolgáló horvát határőröket a magyarok ellen tüzelték, hazatérésre szólították fel őket, azzal az indokkal, hogy szülőföldjüket védjék meg a magyarok ellen. Az olaszok szintén a nemzeti érdekeikért harcoltak, mint a magyarok, ezek szálai pedig sokszor keresztezték egymást. Minden katonai képzettség nélkül belefogott a szabadcsapat szervezésbe és vezetésbe, pedig barátja, Vasvári Pál figyelmeztette Dobsát működésének buktatóira. Vasvári helyesen látta, hogy a négy hónapra alakult szabadcsapatoktól "a vagyonos osztály retteg", hiszen ezek "rablásra feljogosítva hiszik magukat". 4 7 Nem szabad azonban arról megfeledkeznünk, hogy a romantika századában vagyunk, és Dobsa Lajos ennek a kornak a szülötte. 4 6 DEGRÉ.1983. 278-281. 4 7 OHB. 2127/1849. 19
