Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Szabó Pál Csaba: Vármegyei rendszer és választókerületi beosztás összefüggései a dualizmus-kori Magyarországon

Irányi Dániel szerint az 1848-as erdélyi törvényhozás tudatosan nem vállalta fel a választókerületi beosztás bevezetését, mivel „nem akarták, hogy Erdély népességének azon része, mely ott többségben van: a választások által többségre jusson. Es ez az, a mit mai napon, sőt még a jövőre nézve is fönn akar tartani a kormány, fönn akar tartani a jobb-oldal. Hát nem látja-e át, hogy az erdélyi románok kiengesztelése, - ha lehetséges, pedig reménylem, hogy az, - ezen föltételhez van kötve."

1

1 Kemény Gábor viszont Irányinak ellentmondva egyenesen veszedelmesnek tartotta a választókerületek kapcsán a nemzeti kérdés előtérbe állítását: „...igen veszedelmes, s minduntalan előbukkanó ellenvetés az, hogy a magyarok Erdélyben nyakukra hágnak az oláhoknak. Oláhot nem lehet képviselőnek választani; meg van mételyezve a közvélemény. Az igaz, hogy egy oláh képviselő van csak; és még egynek kellene csak lenni a választások eredménye szerint. De miért nincs több? Azért, mert nem akartak jönni; volenti non fit injuria. Ha az ember sorra veszi az Erdélyben levő választási kerületeket, legalább 20-at talál olyat, melyben az oláh ajkúak oly határozott többségben vannak, hogy nem is versenyezhetik velők más, ha mint nemzetiség akarnak választani. ...több más kerület, ahol a nemzetiségek, ha mint politikai tényezők reá állnak azon térre, melyet a törvény és az alkotmányos élet kiszabott: egyik vagy másik párttal szövetkezve együttesen vagy megoszolva különböző pártok közt igen fontos és nevezetes tényezők lehetnének a politikai élet alakulásában. Ezen működés lenne a helyes és nem pedig örökösen nemzeti szempontból való viták előidézése, nem a választási törvénynek is mindig nemzetiségi szempontból való birálata és ha lehet pártérdekből való kizsákmányolása."

1

2 A választójogi törvény elfogadásának megakadályozására a törvényjavaslat vitájában a magyarországi népképviseleti országgyűlések történetében az ellenzék először használt szisztematikusan obstrukciós eszközöket. A Tisza Kálmán által vezetett balközép inkább a tételes szakmai bírálatot, a függetlenségi és nemzetiségi képviselők a törvényjavaslat - az általános választójog alapján álló - totális ideologikus megkérdőjelezését vállalták fel. Az 1872 februárjában a képviselőház elé kerülő törvényjavaslatnak az országgyűlés áprilisi bezárásáig csupán a címét és első bekezdését sikerült megtárgyalni. 1873-ban - az 1868. évi 30. tc. alapján - a népesség szaporodására tekintettel a Horvátország által a közös birodalmi országgyűlésre küldendő képviselők száma 29-ről 34-re növekedett.

1

3 A választójog kérdése 1874-ben - az 187l-es javaslat csekély módosításával Szapáry Gyula belügyminiszter előterjesztésében került újra az országgyűlés elé. Az új törvényjavaslat továbbra sem terjeszkedett ki a választókerületi beosztás megváltoztatására, az 1848. évi 5. tc. választókerületekre vonatkozó rendelkezéseit " Irányi Dániel felszólalása. Képviselőházi Napló 1869-1872 XXI. kötet 229. I. 1

2 Kemény Gábor felszólalása. Képviselőházi Napló 1869-1872 XXI. kötet 257. 1. 1

3 1868. évi XXX. tc. Egyezmény Horvát-Szlavon- Dalmátországokkal. Magyar Törvénytár 18361868, Budepest 1896. 427.1. 8