Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Imolya Imre: A Návay-per a mai jogász szemével

rendelkezés megértéséhez, kristálytiszta, következetes, és a laikus olvasó számára is érthető. Az ítélet szerint Magyarország ősi alkotmányában és jogrendjében a szerencsétlen világháború végén már gyökeres változások állottak be, melynek eredményeként 1919. március 21-én létrejött a tanácsköztársaság, és amikor ennek vezetői és a tömeg minden hatalmat magukhoz ragadtak, és önkényesen intézték a magyar állam és társadalom életének minden intézményes ügyét, akkor és azok már elkövették a lázadás 3 alakzatában is jelentkező bűncselekményét. Amidőn tehát az ügyészi indítványban megjelölt csoportosulás 1919. április 25-én bizonyos célzattal létrejött, a Btk. 152. §-ban meghatározott lázadás - az összes alkotmányos intézmények megszüntetésével, már befejezett bűncselekmény volt, Magyarországon tehát sem törvényes kormány, sem országgyűlés nem volt, és nem működtek az állami intézmények sem. Ezen bírói álláspont szerint kétségtelen, hogy Makó, Vásárhely és Szentes, ahol a közvád szerinti lázadó csoport a működését megkezdte, az a tanácsköztársaság területéhez tartozott, ahol a polgárság valamennyi osztálya, valamennyi hitfelekezete, egész magyar és esetleges nemzetiségi lakossága a proletárdiktatúra hatalma alatt állott, és annak rendelkezései érvényesültek különösebb jogok nélkül. Ellenben különösebb jogokat, előnyöket azok birtokoltak, akik a proletárdiktatúra törvénytelen szerveiként működtek - és semmilyen adat nem merült fel arra nézve, hogy bármelyik helyen, akkor, midőn a szóban forgó csoport elindult útjára és megjelent, külső jegyekben megnyilvánuló ellenforradalmi mozgalom lett volna, amely Magyarország törvényes jogrendjének visszaállítását tűzte ki célul. Ugyanakkor a vád szerint a lázadók csoportja rablást, zsarolást és erőszakot is elkövetett egyes személyek ellen, és ez alapján minősítette cselekményüket lázadásnak az akkori Btk. 155. §-a szerint. E bűncselekményeket a bíróság meg is állapította, azonban nem tekintette ezt szükségképpen a lázadás minősített eseteként megállapíthatónak - később utalok erre -, e vagyon elleni bűncselekményeket önállóan látta a bíróság megállapíthatónak. A bíróság ugyanis nem látta bizonyítottnak, hogy a csoportosulás azért jött volna létre, hogy a polgárok valamely osztályát, nemzetiségét vagy hitfelekezetét fegyveresen megtámadja, amelyre viszont a vád a Btk. 153. §-a alapján hivatkozott. A bíróság szerint a szóban forgó csoport nem a lázadást képező, csoportosuláshoz megkívánt egységes céllal jött létre, és maga Tóth Béla vádlott is az eredetitől eltérő megbízást vállalt a csoport megalakulása után, és azt sem megbízás alapján hajtotta végre. így a Btk. 155. §-ban felsorolt rablást és egyéb bűncselekményeket a főtárgyalás adatai szerint nem a polgárok egyes osztályai ellen, hanem szegény és vagyonos osztály, munkás, tisztviselő és földbirtokos, iparos, kereskedő, magán- és közintézmények, pénzintézetek és közpénztárak, szóval mindenki ellen követték el. A vád arra alapította a lázadás megállapíthatóságát, hogy a csoportot a Makón és környékén működő ellenforradalom leverésére indították útnak. A bíróság viszont a bizonyítás eredményeként ezt egyértelműen kizárta. 53