Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)
Imolya Imre: A Návay-per a mai jogász szemével
A konkrét előzmény - 1919. április 23-án Makón rekvirálások miatt feldühödött tömeg megölte Vásárhelyi Kálmán politikai megbízottat - a bíróság szerint nem volt alkalmas a proletárdiktatúra elleni fellépésre - nem tervezett és nem csinált ellenforradalmat, „csupán" megsemmisítette azt az egyént, aki kicsiny javaira, értékeire tört. Ennek az eseménynek a kivizsgálására kiküldött és különböző helyekről és célokkal útba indult csoportosulásoknak egyikével szemben sem állapítható meg, hogy a polgárok valamelyik osztálya elleni fegyveres támadásra irányult volna, azaz lázadás megállapítására alkalmas lett volna. Ezt követően a bíróság részletes indokait adta annak, miért látta a vádlottak terhére - csak és kizárólagosan - megállapíthatónak a gyilkosság, a rablás, zsarolás, személyes szabadság megsértése bűncselekményeit. A törvényszék rendkívül részletes és aprólékos bizonyítást folytatott le, és arra - a bizonyítékok zárt láncolatára épülő és okszerű - következtetésre jutott, hogy a csoportosulásba felvett, belépett valamennyi terrorista annak tudatában volt, kellett hogy legyen, hogy a tanácsköztársaság vezetéséhez közel álló személyek, illetve közismert vezetői el fogják palástolni rémtetteiket, meg fogják hamisítani a tényállást, menedéket fognak nyújtani számukra. Itt a bíróság részletesen értékelte a vádlottak magatartásának a gyilkosságok elkövetésében való „előre megfontoltságát", gátlástalan, kíméletlen, erőszakos, haszonszerző, harácsoló jellegét a vagyon elleni, és a válogatás nélküli, a kívánt cél elérése érdekében bárkit személyes szabadságától durva, az emberi méltóságot súlyosan sértő módon sanyargatással elkövetett bűncselekmények megvalósítási körülményeit - ez egy gyilkosságok elkövetésére is létrejött, rabló-harácsoló, a lakosságot hosszú ideig megfélemlítésben tartó bűnbanda volt. A bíróság kifejtette, miért minősítette a fékezhetetlen hatalomvágy kielégítése során a vádlottak magatartását egyenes, előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésnek. Számukra szinte mindegy volt, hogy kit gyilkolnak meg. Az áldozatok számát és kilétét csak az határozta meg, kit dobott a sors eléjük, akiben, akikben ellenfelet láttak. Az azonban nyilvánvalóan nem a véletlen számlájára írható, hogy éppen Návay Lajost, Magyarország egyik korábbi - legmagasabb szintű - közjogi méltóságát fogták el, kínozták meg és végezték ki. A bíróság a zsaroláshoz tartozó erőszak, fenyegetés megállapítása során azt vizsgálta - amely más folyamatban lévő perekben is megállapítható volt - hogy a proletárdiktatúra létrehozói, hirdetői minden formában siettek mindenkinek tudomására hozni, hogy „aki nem velük, az ellenük" és az ellenszegülőket forradalmi törvényszék elé állítják. Ennek érdekében a hatalom által kiadott parancsokat ellenmondást nem tűrő módon végre is hajtották, hajtatták. A megfélemlített lakosság rettegett a minden törvényes indok nélkül megjelenő vöröskatonák láttán, s ellenállás nélkül adta át pénzét, értékeit, élelmiszerét. Ami pedig a személyes szabadság megsértésének sanyargatással való elkövetését illeti, a hatalom birtokosainak leggyakoribb jelszava az ellenállókkal szemben a halál volt. A személyes szabadságuktól megfosztottak súlyos testi és lelki gyötrelmeket szenvedtek el, a túlkapások mindennaposak és a tanácskormány szerint bocsánatosak, sőt kívánatosak voltak, a lényeg a bosszú volt. A főtárgyaláson egy54
