Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Halmágyi Pál: Makó 1918 őszétől 1920 tavaszáig

A következő nap, november 1-én délelőtt 10 órakor a városháza nagytermében volt rendkívüli közgyűlés, ahol megválasztották a makói Nemzeti Tanácsot. Függetlenségi- és Károlyi párti emberek lettek a tagjai, közöttük jó néhány ügyvéd és kereskedő. A mind jobban terjedő forradalmi hangulat miatt a katonatisztek már bujkáltak. A háború nehézségeibe belefáradt asszonyok a város adóügyi tanácsnokát üldözték, aki addig a hadisegélyeket osztotta. Délután egymást váltották a szónokok a városháza erkélyén. Este ismét zsúfolt katonavonatok futottak be az állomásra. A város közönsége igyekezett elejét venni a kilengéseknek, ezért a hazatérő katonákat az állomáson forró teával várták az úri asszonyok, a peronon cigánybanda húzta. A legénység bizalmát el nem vesztett tisztek megpróbálták a fegyvereket összegyűjteni. Ezekben a napokban már megalakult Makón a nemzetőrség, és sok fiatal katona ennek az egységnek lett a tagja. Jellemző volt 1918 őszére a rendkívül sok zenés mulatság, bál, összejövetel. Ez részben érthető is, hiszen a háború poklából hazatérő fiatal emberek habzsolták az életet. Különösen kedveltek voltak a vármegyeháza nagytermében rendezett bálák. Másik felkapott hely volt az Erdeki-kocsma, itt a legforradalmibb emberek tartottak gyűléseket, hangadójuk Boromisza Jenő gimnáziumi tanár volt. November 6-án újabb nemzeti tanácsot választottak, melynek elnöke a harctereket megjárt Espersit János ügyvéd lett. Espersit rövid idő múlva (november 22én), mikor látta, hogy nem tudja irányítani és kézben tartani az eseményeket, lemondott e tisztségről. December 15-én Budapesten Petrovics Gyögy polgármestert nevezték ki Makó kormánybiztosává, aki ezt a funkciót 1919. január 30-ig látta el. 1919. január 13-án volt az utolsó vármegyei közgyűlés, ahol már élesen felvetődött egy új nemzeti hadsereg felállításának gondolata, Návay Lajos itt mondta el utolsó nyilvános beszédét, melyben aggodalmát fejezte ki, „mint lepnek meg idegen hadak mind nagyobb és nagyobb területeket az ország testéből". 1919. január 30-a a makói események fordulópontja. A fiatal katonák és szociáldemokrata munkások január 29-én a városháza közgyűlési termében elhatározták, hogy dr. Petrovics György kormánybiztost lemondásra kényszerítik, és helyébe kormánybiztosnak Boromisza Jenőt kiáltják ki, s ennek elérése céljából a csendőrséget és rendőrséget, ha kell, vér árán is lefegyverzik. Elhatározták azt is, hogy a szeretetházban lévő katonai fegyver- és lőszerraktárat feltörik, és az ott lévő készletekből felfegyverzik magukat. Ezt a január 30-ára virradó éjjel meg is tették. E nap reggelén Boromisza Jenő és hívei népgyűlést hívtak össze 8 órára a városháza elé. Céljuk a város feletti ellenőrzés teljes átvétele volt. Ezért elhatározták, az utolsó, még a régi rend hívének számító felfegyverzett egység, a Szegedi utcai iskolában állomásozó csendőrség lefegyverzését. Boromisza Jenő kijelentette a gyűlésen, nem 24 órát, de 24 percet sem ad, azonnal adják át a csendőrök fegyvereiket. A felfegyverzett tömeg a városháza felől elindult a Szegedi utcai iskola felé. Lövések dördültek, és a tömegből hat makói: 40