Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Halmágyi Pál: Makó 1918 őszétől 1920 tavaszáig

K. Szabó József Joó János Faragó Pál Tóth István Juhász István Wiesenberg Lajos holtan maradt az utca kövezetén. Tíz súlyos sebesülés is történt, és egy csendőr is meghalt. A csendőrök fokozatosan hátrálva kiszorultak a városból. A Szegedi utcán és a hidakon át a szerbek által megszállt Kiszomborra vonultak. Kora délután a tényleges hatalom a felfegyverzett szociáldemokratakommunista munkásoké és a fiatal katonáké lett. Petrovics György kormánybiztos elmenekült a városból. A makói nemzeti tanács e napon beszüntette működését. Az újonnan megalakult munkástanács Boromisza Jenő vezetésével lett a hatalmi centrum. Az irányítás azonban csak rövid ideig maradt a mindenáron kormánybiztosi kinevezést szerezni akaró Boromisza Jenőé, mert a budapesti központból február közepén Szőts Áront küldték kormánybiztosi kinevezéssel Makóra. A városi munkástanács élére a szociáldemokrata Zombori Lajos asztalos került, a lakosságot támogató nemzetőrség élén Czirbus István főhadnagy állt. A városban tehát 1919. január 30-tól a nép kezében volt a hatalom. így majd az 1919. március 21-i budapesti események hatására Makón csak az addigi de facto állapot lett hivatalossá. Március 21-én, amikor Károlyi Mihály megkapta az ún. Vix-jegyzéket, nem vállalta tovább az ország irányítását, és átadta a hatalmat a szociáldemokratáknak. A szociáldemokraták megegyeztek a gyűjtőfogházban bebörtönzött kommunistákkal, átvették a hatalmat, ezzel megszületett a magyar tanácsköztársaság. Csanád vármegye élére ekkor került direktórium Szőts Áron, Farkas Imre és Rózsa Ferenc személyében. A direktórium átvette a főispáni, a törvényhatósági bizottsági és közigazgatási bizottsági hatásköröket. Makó katonai parancsnoka a kommunista Svihla István lett, s a városi munkástanácsban is mind nagyobb befolyásra tett szert a kommunista alelnök, Cser József. 1919. március 29-én érkezett meg a városba Vásárhelyi Kálmán, a tanácskormány hadügyi népbiztosának (honvédelmi miniszterének) teljhatalmú politikai megbízottja. A Budapestről kiküldött fiatalember feladata a Vörös Hadsereg szervezése és toborzása, illetve a politikai agitáció volt Csanád megyében és Makón. Vásárhelyi az iskolákban és a templomokban is tartott felvilágosító előadásokat, ill. gyakori volt a város vagyonos polgárainak bekísérése és ún. „politikai meggyőzése". 1919. április 5-én teijedt el a híre, hogy a kormány elrendelte a helyi tanácsválasztásokat. Két nappal később, április 7-én tartották meg a szavazást. Makón 9 szavazókört szerveztek, és mindenütt biztosítva volt a hivatalos lista nagyarányú győzelme, hiszen választói névjegyzék nem volt, a szavazatok elfogadása a szavazatszedő bizottság elnökének akaratán múlott. A nem tetsző szavazatokat egyszerűen nem létezőnek tekintették. Egyéb módokon is nagyon hatékonyan tudták befolyásolni a választásokat. Pl: Püspökleién úgy tűnt, hogy nem a hivatalos lista fog győzni, ezért Makóról gyorsan kirendelték a gépfegyveres osztagot és az eredmény nyomban kedvezően változott meg. 41