Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Tóth Ferenc: Urbanizáció Makón a 19. század végén

Makó belterületének csatornázási tervét Bárány Pál vízmester készítette, aki az Aradon székelő IX. Kerületi Kultúrmérnöki Hivatalnál volt alkalmazásban. Tervezésénél Makó ősi, természetes vízlefolyását vette alapul. A város teljes csapadékvizét a Nagyérbe vezette. A helység területén utcáról utcára, saroktól sarokig járva igen alapos lejtméréseket végzett. A belterületet tizenegy vízrendszerre osztotta, az egyes kerületekben fölgyülemlett csapadékvíz levezetése egységes rendszerben történt. A városban nagyrészt nyílt csatornát, vagyis árokrendszert tervezett, de a központban különböző keresztmetszetű betoncsatornákat javasolt. Aszfaltozás A 19. század végén a kor igényeinek az aszfaltjárda felelt meg. Városunk aszfaltozásáról Déry Tibor Felelet c. regényébe egy nagyon hangulatos anekdotát is belesző: „Tudod-e kedvesem, hogy Szeged után Makó volt az első vidéki város, ahol aszfaltoztunk... Ami elkél Szegednek, az Makónak sem árthat meg, gondolta a városi tanács, s rögtön át is küldött egy bizottságot, hogy nézzék meg, mi fán terem az az aszfalt. A bizottság alaposan szemügyre vette az új találmányt, megtekintette, jobbról-balról megtapogatta, megszagolta, tán nyalt is egyet rajta, hogy milyen íze van, aztán három nap múlva beadta a jelentést, ha-ha-ha, hogy jól gurul rajta a talicska. Abban a minutumban a városi tanács megrendelte a vállalkozónál a főútvonalak sürgős beburkolását."

7 Makó az aszfaltozás terén koránt sem tartozott az úttörő városok közé. Tizenegy évvel korábban Budapesten 200 000, Aradon 18 000, Kassán 13 000, Debrecenben 7000, Miskolcon 7000, Egerben 6000, Gyöngyösön 10 000 négyzetméter aszfaltjárda volt az országban. Széli György polgármester 1897-ben a Széchenyi téren ötezer négyzetméter aszfaltozására kötött szerződést. 1898-ban az Eötvös, Kálvin, Szegedi, Csanád vezér tér, Deák Ferenc és az Úri utcában, valamint a Lonovics sugárúton és a Szent János téren aszfaltoztak. Az aszfaltozást széleskörű szimpátia kísérte, 1902-ben öt kilométer hosszúságban tizenöt utca aszfaltozásának sorrendjéről határoztak. 1911ben megindult Makón minden idők legnagyobb járdaépítése, ez akkor 30 utca korszerűsítésétjelentette. Makón az utcáknak egyik oldalát aszfaltozták, általában a déli oldalt. Déry Tibor regényhőse erről tudott anekdotázni: „No de csak várjunk kedvesem, mert az élet nem olyan egyszerű, mint egy kémiai képlet, hahaha. Amit megrendel az ember, azt ki is kell fizetni, a makóiaknak meg bő a szemük, de szűk a markuk, hát meg kellett egyeztetni a kettőt, hogy össze ne kapjanak. Ezért történt, hogy Makó városa kettévágta az utcákat, mint Gordiusz azt a bizonyos csomóját, s a pesti vállalkozónál csak az utca felének, az egyik járdának az aszfaltozását rendelte el, és mindenütt azét, amely hajnalban, munkába menet napon, délután, munkából jövet pedig árnyékba fekszik."

8 7 Déry Tibor: Felelet. 1950. 157. *I. m. 159. 33