Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Marjanucz László: Küzdelem a rendezett tanácsi státus ellen

is átterjedt a lakosság bizonyos rétegeire, amelyek beadványt nyújtottak be a tanácsnak.

6 A kérelmet adófizető makói polgárok adták be a maguk és társaik nevében, többek között Pál Sándor, Bárányi Sámuel, Márton Miklós, Fodor Gáspár, Takács József és mások. Kérelmezték, hogy a közgyűlés szüntesse meg Makó rendezett tanácsú jogállását, és alakítsa át nagyközséggé. Cseresnyés János rendőrkapitány még népgyűlés megtartását is engedélyezte a kérdésről 1889. október 25-én. Azon kimondták, hogy aláírásgyűjtési akciót tartanak 1899. november 15-e és december 5-e között arról, akarják-e Makó adófizető lakosai a városi adminisztráció megszüntetését, és helyébe nagyközség létesítését. A népgyűlés saját tagjai közül egy elnököt (Nagy Mihály) és jegyzőt választott (Börcsök Gergely), ők hitelesítették az ülésekről készült jegyzőkönyveket. Az aláírásgyűjtés az utolsó jogi lehetőséget jelentette a városi státust ellenzők számára, ezért el kellett érni, hogy sokan és megfelelő adókötelezettségű emberek csatlakozzanak a beadványhoz. Végeredményét tekintve 3082 családfő kanyarította nevét az aláírási gyűjtőívre, olyanok, akik az 1889-re kivetett állami adó (178.187 Ft.) több mint felét fizették. Ennek pontos bizonyítása azért fontos, mert a második községi törvény (1886: XXII. tc.) világosan meghatározta a nagyközséggé alakulás föltételeit. Eszerint a rendezett tanácsú jogállás megszüntetése akkor kérhető, ha a kezdeményezők által fizetett saját állami adó nagysága eléri a törvényben előírt összeget. Vagyis lehetett kérni a módosítást, ha a kifogásolt közigazgatási szint megszüntetésére elegendő összegű adóalapot tudnak fölmutatni a folyamodók. Ez esetünkben 90 755 Ft-t tett ki, ami 1661 Ft-tal volt több a szükségesnél. Úgy tűnt, hogy a több évtizedes törekvést végre siker koronázza. De nem így történt. Pedig a népi kezdeményezéssel szemben sem a városi képviselőtestület, sem a vármegyei törvényhatóság nem emelt kifogást, a 3082 aláírást tartalmazó jegyzőkönyvet rendesen benyújtották a közgyűlésnek. Igaz, azzal a kéréssel, hogy a belügyminiszternek küldendő példányhoz a közgyűlés szolgáltassa ki a Galamb Péter árvaszéki pénztárnok, Kökényesy Géza árvaszéki ülnök, Harsányi Sándor közgyám, Cseresnyés János rendőrkapitány, Sváb Antal városi mérnök és Lehoczki Gáspár községi bíró ellen hozott fegyelmi végzéseket. Itt megtörténhetett az első rosszallás a hatóság részéről, hisz a beadvány készítői nem egyszerűen azt akarták bizonyítani, hogy teljesítették a törvényes föltételt, hanem a városi tanács közigazgatási alkalmatlanságát is kifejezésre akarták juttatni. A jegyzőkönyvhöz mellékelt „Kérvény"-ben érvük alátámasztásra még azt is felhozták, hogy Makó nem tudott a rendezett tanácshoz olyan tisztviselőket alkalmazni, akik hivatali szorgalmukkal a város előhaladását minden irányban segítették, de főleg kedvező pénzügyi helyzetbe hozhatták volna. Csak időközönként ment jól az adminisztrációs munka, azt is fegyelmikkel, állásból való felfüggesztéssel kellett kikényszeríteni. Elég lesújtó, ám közel sem biztos, hogy minden tekintetben helytálló, objektív véleménnyel állunk szemben. Az adófizetés soha nem volt népszerű dolog. Az a vád, hogy a tisztviselők hozzá nem értése miatt keletkezett közkár az „összes lakosság és a békében élő adófizető polgárok között békétlenséget szült", nem tudjuk, igaz-e. 6 CSML ML Tan. ir. 1/77/ 1889./ 20