Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Marjanucz László: Küzdelem a rendezett tanácsi státus ellen

Nehéz objektíven felmérni az oktalan tisztviselői eljárásból keletkező károkat, arról nem is beszélve, hogy itt az adózók sérelmi helyzetből mondtak véleményt az elöljáróság munkájáról. Hivatkoztak folyamatban lévő ügyekre, de ilyen alapon nem lehet egy települési jogállás érvényét és értelmét megkérdőjelezni. Az viszont elképzelhető, hogy a terheket nem vagy kisebb mértékben viselő „összes lakosság" és a „békés" adózó polgárok között feszültségek keletkeztek az adózás miatt. Ugyanakkor ez sem adhatott okot olyan sommás ítéletre, hogy Makó választás folytán a közigazgatási ügyekhez kellő tudással nem rendelkező tisztviselőkhöz jut. Ezáltal a szakszerűtlen bürokrácia a lakosságának károkat okoz. Ilyen körülmények között a rendezett tanács megszüntetése egyenesen kívánatos. Fontos kiemelnünk a tisztviselői választás tényét, mert ez azt bizonyítja, hogy a helyi hatóság bizalmából funkcióba került emberekkel szemben nyilvánult meg a bizalmatlanság, kinevezett, tehát állami tisztviselőkről egy szó sem esett. Végeredményben a községi jogállás megváltoztatására irányuló kérvény tartalmazott egy anyagi (teljesíthetetlen városi közterhek)és egy személyi (a választott városi tisztviselők szakmai alkalmatlansága) kifogást. Makó városa az aláírások hitelesítését végző tanácsosok kiküldését megtagadta. Ezzel már jelezte, hogy a tanács a formai szempontból megalapozott folyamodvány tartalmával nem ért egyet. Az 1889. december 22-én kelt első hivatalos válaszban Major Miklós polgármester már több törvényességi kifogást emelt a beadvány ellen. Különösen azt nehezményezte, hogy az aláírókat nem tájékoztatták korrektül, mit írnak alá.

7 A kifogásolt módszerek alapján megállapítható, hogy egy szűk városi érdekcsoport magántörekvését igyekezett közüggyé emelni, és a számukra terhes törvényes szervezettel bíró intézménnyel szemben népmozgalmat szervezni. Tehát a népgyűlési bizottság azt tette, hogy a városi hatóság megváltoztatására törő áramlat élére állt, s a cél elérése érdekében szabálytalan módszerek alkalmazásától sem riadt vissza. Igaz, a kezdeményezők Makó város hirdetési könyvében céljaikat világosan megfogalmazva közzé tették, a népet kifejezetten a városi státusz megszüntetése végett szólították fel az adókönyvek behozatalára. Más a papír azonban és más a gyakorlat, mert a helyszínre érkezők többsége mégis azt hitte, hogy aláírásuk az adócsökkentéshez kell. A polgármester ezért nem tehetett mást, már csak hivatalos állásánál fogva sem, minthogy a szervezőket a nagyközönség félrevezetésére alkalmas felszólítások, rábeszélések beszüntetésére szólítsa fel. Azok ugyanis valójában a közösség hátrányára voltak, és ellentétesek a törvény, illetve a kormány intézkedéseivel. Az ügy jogi megalapozottsága nem függött a népgyűlés összehívásának módjától, hisz azt a rendőrkapitány jogszerűen engedélyezhette. Két dolgot tehetett a hatóság a törvények védelmében: bizonyítani, hogy megmásították az adótételeket, és hogy az aláírók tájékoztatása hiányos volt. Miután Börcsök Gergely fellebbezésében mindkettőt kizárta, a képviselőtestület Tilly Károly adóügyi tanácsnokot bízta meg az összeírásba felvett és a ténylegesen teljesített állami adó összegszerű egyeztetésével. Munkáját 1890. április 2-án fejezte be, tételes kimutatást készítve a 7CSML-MLTan. ir. 1/77/1889. 14 919 sz./ 21