Halmágyi Pál szerk.: Lengyel katonai menekülttábor Magyarcsanádon. A tábor megnyitásának 60. évfordulóján rendezett megemlékezés dokumentumai. A Makói Múzeum Füzetei 99. (Makó, 2003)
Zdzislaw Antoniewicz: Magyarországi emlékek 1939 őszéről
Pilsudski hívei hívtak be. Örültem ennek, mert elsőként a pilóták indulhattak, tehát azok, akiket felszólítottam, hogy tartsanak össze. Többségük a nagykátai táborban gyűlt össze. Utánuk mehettek a haditengerészek, a páncélosok, a tüzérek, az utászok és híradósok. A gyalogságból leginkább a szakemberek indultak. Általában a fiatal, 40 év alatti tisztekre volt szükség. A franciaországi páncélos egység megszervezése nagymértékben a Magyarországon és Romániában internált szakemberek jelentkezésétől függött. A franciaországi lengyelekből is sok volt a jelentkező, de azok képzetlen civilek voltak, és a kiképzésükre most nem volt idő. A jelentkezők kiküldésével Dembinski tábornok, a katonai attasé, Jan Emisarski és a lengyel konzul foglalkoztak (Tevékenységük kezdetén egy irodát nyitottak Pesten, a Tükör utcában). Hamaroson létrehoztak egy speciális, "EWA" nevü evakuációs irodát, mely egy olyan Váci utcai házban lett elhelyezve, amelynek a hátsó kijárata a Duna u. 4. sz. alatti házban volt, azzal szemben pedig ott volt a konzulátus, ahol kiadták az útleveleket. Az irodát - az elejétől kezdve egészen az 1939. decemberében bekövetkezett letartóztatásáig Adam Rudnicki ezredes vezette. Utána jött Adam Zakrzewski "Bogoryja", "Polewinski" ezredes és Jan Kornaus "Dohnál". (Őt 1940 tavaszán letartóztatták, és rövid időre a siklósi büntetőtáborba vitték, ahonnan Rácz Salamon segítségével szabadult.) Akik együttműködtek velük: Szeligowski ezredes, Mlotek "dr.Junacki" őrnagy, Glabisz "Glowacki" ezredes, Jaworski hadnagy, Andrzej Kowerski hadnagy, Eugeniusz Kleczynski, Szczurowski és Sokolowski, és még sokan mások. Rzepka kapitány vezetésével, teljes diszkréció mellett a mi táborunkat is bevonták az "EWA" akcióba. Kollegáink nagy része sofőr volt, tehát rendelkeztek a szükséges szakmával. Először a sorrendet állítottuk fel. A tőlünk 40 km-re fekvő Szegeden megszervezték a megyei gyűjtőhelyet, ahol civil ruhával, menekültigazolvánnyal (arra az esetre, ha a csendőrök letartóztatnák őket), Jugoszláviára érvényes dokumentumokkal és némi készpénzzel látták el az útnak indulókat. A határ átlépésénél egy vezető segített, onnan vonattal mentek tovább Belgrádba, ahol az illetékes lengyel külügyi képviselet kiadta nekik az útleveleket és vasútjegyeket Franciaországba. Rzepka kapitány elmondása alapján a nyugatra való elutazások mindjárt megkezdődtek, amint a menekültek megérkeztek Budapestre. Az elsők közé Skibinski Franciszek őrnagy tartozott, aki Stanislaw Maczek tábornok 10. gépesített dandárjával érkezett Magyarországra. Már az első magyarországi szálláson, Beregszászon megkapta Maczek tábornoktól az engedélyt, hogy Budapestre menjen egy másik tiszttel autóval. Ott jó kis szenzációt keltettek, mert bőrdzsekikben és pisztolyukkal az oldalukon közlekedtek. De már másnap átöltöztek civilbe, harmadnap pedig megkapták a vízummal ellátott útleveleket és szeptember 23-án már a vonaton ültek, hogy másnap elérjék a francia határt. Maczek tábornok egész egységével egy nagy táborba került. Odavitték neki a civil ruhát, útlevelet, pénzt és vasútjegyet. A táborból a lyukas kerítésen át szökött meg, és egy hónap múlva, október 21-én érkezett meg Franciaországba. Az első szökéseknél még nem voltak különösebb problémák. Az átöltözött katonák megkapták a szükséges dokumentumokat, és reggel 7-kor már a trieszti 31
