Halmágyi Pál szerk.: Húsz éves az Espersit- ház (1979–1999). A Makói Múzeum Füzetei 97. (Makó, 2001)
Tóth Ferenc: Az Espersit-ház megszületése
TÓTH FERENC Az Espersit-ház megszületése Az Espersit-ház létrejötte csodálatos diadalmenet volt. Egy álom nem valósulhatott volna meg szebben, gyorsabban, ahogyan ez történt. Az odavezető út nyílegyenes volt és akadálymentes. Szinte az volt az érzésünk, hogy valami láthatatlan forgalomirányítók három éven át folyamatosan szabad utat biztosítottak. Csak föl kellett villantanunk az adott munkafázis egy-egy megoldásra váró részföladatát, máris segítő kezek nyúltak felénk. Szívvel-lélekkel segítettek mindenekelőtt közvetlen munkatársaim. Rendkívül szilárd támaszt jelentett a Múzeumi Baráti Kör, amely nemcsak álmodozott a szebb Makóról, de cselekvően részt is vállalt minden részföladatban. A makói lokálpatrióták gyülekező helye lett a múzeum, a városfejlesztési elgondolások boszorkánykonyhája, ahogyan akkor nevezték. Ezekről a hetenkénti, csütörtök esti találkozókról, ha kisbalták estek volna az égből, az sem tántorította volna el a résztvevőket. Nem kellett ehhez dobszó, meghívó, előre megfogalmazott téma. Itt sohasem a múzeumfejlesztés napi vagy távlati tennivalója volt a beszélgetés tárgya, mégis ezeknek az összejöveteleknek köszönhetően vált nagykorúvá a múzeum. Nem kellett szavakba foglalni, hogy itt minden új múzeumi épületekért kiált. Ezt még egy múzeumigazgatónak sem illett volna fölvetni, mert mi osztatlanul Makóban gondolkodtunk. Ez a csodálatos szellemi légkör soha nem remélt múzeumfejlesztést eredményezett: 1979-ben az Espersit-házat, 1980ban az ópusztaszeri hagymás-házat, 1981-ben a múzeum főépületét, majd a városi skanzen létesítményeit. 1976 tavaszán Csenei Kristófné, a Kazinczy utca 6. számú ház tulajdonosa véglegesen úgy döntött, hogy szülőházát eladja, és szociális otthonba vonul. Cseneiné meghitt adatközlőm volt, többször élvezhettem bizalmát. Ha találkozásaink során bármiről kezdtünk el beszélgetni, mindig kislánya emlékeinél kötöttünk ki. Juhász Gyulának Magduskához írt rögtönzései ismertek voltak, de ekkoriban tudtam meg, hogy Magda a szegedi egyetemen Sík Sándor tanítványa volt, és ahhoz a kis hallgatói csoporthoz tartozott, amely rendszeresen hazakísérte a rajongásig szeretett professzort. Egyik alkalommal meg is ajándékozta múzeumunkat néhány tucatnyi Sík Sándor kézirattal Sajnálattal tapasztaltam, hogy a gépiratos, kézírással javított versek a Himnuszok könyvében kivétel nélkül megjelentek. Csenei Magda kiválóan szavalt, Ortutay révén 1944-töl gyakran szerepelt a Magyar Rádióban. Az ostrom alatti bombázás során halt meg. Cseneiné intelligens, okos, müveit és határozott egyéniség volt. Édesapja, Bíró Ferenc a városi gazdasági egyesület alelnöke, a Hitelbank pénztárosa, majd igazgatója. Az elvi döntés megszületése Olyan körülmény állt elő, ha ezt a lélektani helyzetet elszalasztjuk, Makónak sohasem lesz irodalmi emlékmúzeuma. Nincs még egy olyan ház, amely művelődéstörténetét tekintve erre predesztinálva lenne. Nem beszélve arról az előnyről, hogy a múzeum közvetlen szomszédságában áll. De milyenek is voltak az akkori lehetőségek és esélyek egy új kiállítóhely létrehozására? 15
