Halmágyi Pál szerk.: Húsz éves az Espersit- ház (1979–1999). A Makói Múzeum Füzetei 97. (Makó, 2001)
Várhegyi Attila: A kulturális élet fő kérdései az ezredfordulón
VÁRHEGYI ATTILA A kulturális élet fő kérdései az ezredfordulón Tisztelt Hallgatóim, Kedves Makóiak! Először is szeretném megköszönni a szíves meghívást, másodszor pedig nagyon köszönöm a rendezőknek, hogy lehetőséget adtak arra, hogy 15-20 percben beszámoljak a kulturális kormányzat törekvéseiről. Azért szeretném ezt megköszönni, mert a mellettem ülő neves professzoroktól a főiskolán és az egyetemen alkalmam volt - mind műveikből, mind személyesen is - tanulni és most nagy bajban lennék, hajó néhány év után itt előttük József Attiláról kellene beszélnem, mert szigorúan vizsgáztatnának, és ezt szeretném elkerülni. Ezért inkább arról fogok néhány gondolatot elmondani, hogy az ezredforduló táján a magyar kultúrában milyen kihívásokkal kell szembenézni a kormányzatnak, az önkormányzatoknak, illetve a kultúra és a művelődés területén dolgozóknak. Azt hiszem, nem tévedünk, ha ma a legnagyobb kihívásnak a globalizációt tekintjük, amely a legkülönbözőbb csatornákon és eszközökön keresztül jut el mindenkihez, így többek között saját gyermekeinkhez is. Azt a globalizációt, amely, ha nem vigyázunk, azokat a fogódzókat szünteti meg, amelyekről éppen az iménti vers kapcsán Péter László irodalomtörténész is beszélt, tehát a nemzeti kultúránkhoz, a saját kisebb és tágabb közönségünk kultúrájához való kötődést. Ezeket a kapcsolatokat veszíthetjük el, és ha ezeket elveszítjük, vagy elveszítik gyermekeink, akkor nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy azoktól a gyökerektől válnak meg, melyek ahhoz a földhöz, ahhoz a néphez, ahhoz a családhoz kötik őket, ahol fölnevelkedtek, s amelynek az örökségét megkapták. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy nekünk alapvetően szemben kell állnunk a globalizációval, hiszen ez eleve vesztes mérkőzés lenne, hanem sokkal inkább azt, hogy ebben a globalizációban a saját gyermekeink számára is és saját közösségeink számára is próbáljuk megóvni, megtartani a gyökereket, a fogódzókat. Erre jó apropót kínál az ezredforduló, a magyar államiság történetének ezer esztendejére való visszatekintés, amit összefoglalóan „Magyar Millennium" címen szoktunk megnevezni. A millennium nem csak egy alkalom, nem csupán egyetlen ünnep, s nem gondoljuk azt, hogy egy tűzijátékot megtartva megünnepelhetjük az elmúlt ezer esztendőt. Az ezredforduló megünneplését egy olyan folyamat kezdetének, olyan lehetőségnek tekintjük, amellyel mindazoknak a törekvéseknek, melyek az elmúlt évtizedekben, vagy az elmúlt évszázadokban a magyar kultúrában megteremtődtek, egy újabb lendületet, újabb lökést adhatunk, és lehetőségeket kínálhatunk minden alkotó közösség számára. Egy pillanatra itt meg kell állnom, mert talán néhányan félreérthetik azokat a szándékokat, kulturális törekvéseket, amelyekkel a millenniumi alkalmat próbáljuk meg kihasználni a kultúra támogatásának újabb lehetőségeként. Sokan azt gondolják, hogy valamiféle szembenállás, valamiféle politikai tett az, hogy a Magyar Millennium apropóján húsz hónapon keresztül megpróbáljuk ezeket a lehetőségeket minden közösség számára felkínálni, s sokan úgy vélik, hogy ez kifejezetten pártos vagy világnézetileg kötött pályán mozoghat csupán. Szeretném mindenki számára világossá tenni, hogy ez nem így van. Nem párthoz kötött, nem világnézethez kötött, nem településhez 7
