Halmágyi Pál szerk.: Húsz éves az Espersit- ház (1979–1999). A Makói Múzeum Füzetei 97. (Makó, 2001)

Péter László: Az Espersit-ház és Juhász Gyula

PÉTER LÁSZLÓ Tisztelt emlékező közönség! 1918. november első napjaiban, a négyéves vérözönt jelentő világháború után, a költő számára ígéretes őszirózsás forradalom első napjaiban Juhász Gyula Késő szüret című verseskötetét Espersit Jánosnak ezzel a verssel ajánlot­ta. Címül is ezt írta föl: Espersit Jánosnak Egy rab dalai mind ezek a versek, Ki börtönéből a jövőbe zengett. Börtöne volt a régi, rút világ, Innen röpíté vágyai nyilát. Körötte bús rabtársai topogtak Szűk udvarán a szürkülő napoknak. De néha jött, mint távoli igéret, Valaki, aki bátran messze nézett. Valaki, aki a lelkembe látott, És látta ott az igazabb világot. Ilyen voltál, te János. Ma neked Zengem az első szabad éneket. Espersit János a Makói Újságban néhány nap múlva közölte ezt a verset, a címből szerényen csak ajánlást, dedikációt csinált, címül pedig a vers utolsó sorában lévő sza­vakat választotta: Az első szabad ének. Espersit János volt Juhász Gyula egyik legked­vesebb barátja. Húsz éve, Espersit születésének centenáriumán, 1979-ben nyílt meg az Espersit-ház. Szintén húsz évvel ezelőtt, 1979. április 3-án helyezték el ennek az épü­letnek, az új múzeumnak az alapkövét is. Mindez Tóth Ferenc barátom szorgalmát és kitartó munkásságát dicséri. Neki köszönhető az Espersit-ház és ez az épület is. Mindig szoktam idézni Petőfitől, hogy mit én talán nem egészen dicstelenül kezdék, ő folytatta teljes dicsőséggel. Az Espersit-ház húsz évvel ezelőtti megnyitására emlékező tudományos ülésünk első előadója Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának állam­titkára. Kérem, tartsa meg ünnepi megemlékezését. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom