Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

Megállapítja a kir. törvényszék, hogy ezen 5 áldozatnak ügye a Hódmezővásárhelyen ugyanez napon hajnalban tartott ítélkezések idején elhatározás tárgyát nem képezte, ezen áldozatok létezéséről az akkori ítélkezőknek tudomásuk sem lehetett, az áldozatok akkor még Makón voltak, Hódmezővásárhelyre csak a kora délelőtti órákban érkeztek meg. Nem merült fel egyáltalán semmi terhelő adat arra nézve, hogy dr. Sebestyén Sándor vádlott az 5-szörös gyilkosság elkövetése előtt, bárkivel együtt, ítélethozatalban részt vett, vagy az áldozatok kiválogatásakor jelenlétével, vagy bármiként közreműködött volna. Azok a tanúk, akik a nyomozat folyamán még forradalmi törvényszék elnökét vagy dr. Sebestyén Sándort emlegették, a főtárgyaláson történt kihallgatásuk alkalmával a kir. törvényszék előtt számtalan tanú és a vádlottak által adott leírásnak megfelelően, Varga János, Tajti Géza alakját, arcát és ruházatát, a maguknál hordott jellegzetes tárgyaikat, mint a nyakba akasztott revolver Vargánál, sárga csizma, pálca stb. Tajtinál, illetve rajtok kívül még Molnár István alakját szintén jellegzetességeivel írták le, s a szembesítéskor határozottan kijelentették, hogy nem dr. Sebestyén Sándor volt az, akinek tényeiről a nyomozat folyamán vallomást tettek. A kir. törvényszék a rendelkező rész III. 6. alatti részére vonatkozó indoklásában kifejtette a Weisz Mihály, Weisz Henrik sérelmére elkövetett személyes szabadság megsértésére vonatkozó tényállást, amely szerint megállapította az ott felhozott bizonyítékok mérlegelése után, hogy ez alkalommal a nevezettek halálra nem ítéltettek, illetve az a Sebestyén Sándor vádlott és Varga János bevonása előtt az itt meg nem állapított egyének, valószínűleg Molnár István és Tajti Géza részéről elhangzott kijelentés, hogy mindkét sértett halálra van ítélve, utóbb dr. Sebestyén Sándor, Varga János és Tajti Géza jelenlétében megismételt úgynevezett tárgyalás eredményeként megváltozott. A kir. törvényszék, az ítélet megjelölt részében felhozottakon felül utal Kritzler Lipót tanú vallomására, aki szerint Hódmezővásárhelyen már a délelőtti órákban azt a kijelentést tette Tajti Géza a terroristák előtt: „Egy burzsuj meg akart vesztegetni, sejtitek, hogy már nem él", Dienes tanú pedig az indulás előtti időben hallotta Tajtinak azt a kijelentését: „Meg akart vesztegetni egy zsidó, el fogom látni a baját"; utal továbbá arra a tényre, hogy Weisz Mihály, Weisz Henrik és Havas Henrik nem a túszokkal, hanem külön vitettek ki a pályaudvarra és egy III. oszt. kocsiban helyeztettek el; ahonnan Tóth László tanú egyedülálló és az egyéb, a főtárgyaláson felmerül adatokkal ellentétes vallomása szerint a Hódmezővásárhely—Népkert állomáson, átszállíttattak egy poggyászkocsiba, ahol útközben az ott levő terroristák önkényűleg végeztek velük. A kir. törvényszék a hivatkozott és most felsorolt bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy sem a Hódmezővásárhelyen, sem a Hódmezővásárhely és Szentes közötti úton elkövetett gyilkosságokat nem előzte meg még az akkor rendszeresített formák között hozott halálos ítélet sem, hanem azok, még a cselekmény elkövetése idején uralkodó züllött állami és társadalmi felfogás szerinti is, felelőtlen egyének tényei voltak. 96