Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

ismert túsznak egy igazolványul szolgáló jegyet írt, hogy annak felmutatása után a terroristáktól kíméletben részesüljenek. Dr. Dózsa Ferenc tanú vallomása szerint a vádlott ez alkalommal azt jelentette ki, hogy nem szabad kiengedni azokat, kiket a forradalmi törvényszék elítélt. Urbanics Kálmán tanú szerint, amikor Varga, akinél revolver volt, a kocsihoz ment s ott a már említett igazolványokat írta, Paku és a lelkészek elbocsátása után azt kiáltotta oda, miszerint kikéri, hogy bárkit szabadon engedjenek, ugyanez a tanú vallotta azonban azt is, hogy Szőcs Áron éppen Vargától követelte a Szentesen elfogott Szávits Miklós szabadon bocsátását. D. Nagy István tanú szerint, a vádlott azért kelt ki és pedig Paku és a két lelkész elbocsátása ellen, mert azok el voltak ítélve, D. II. Nagy István tanú vallomása szerint, Szőcs Áron már Paku elbocsátása után több perc múlva jelent meg, és izgatottan kiáltotta oda Vargának: „mit avatkozik a makói túszok dolgába, énreám vannak bízva!" Pollák József és Paku József tanúk vallomása szerint Varga János kezében, amikor a kocsi előtt intézkedett, revolver volt. A kir. törvényszék — itt is figyelemmel a vádlott általános egyéniségére — s az alább felhozandókra és mérlegelve dr. Dózsa Ferencnek, aki ugyanakkor kapott Varga Jánostól igazolványt, azt a vallomását, hogy a Mezőhegyesen letartóztató Oravecz Mátyás zaklatásai elől Szőcs Áron vádlott megmenteni törekedett, azt a fentebb ismertetett tényt, hogy a Tóth Béla által letartóztatottak elbocsátását kieszközölte s ugyanakkor Gorcsa Péter túsz elbocsátását is kívánta, de akkor ez az ügy a nála befolyásosabb Rózsa Ferenc direktóriumi tag tiltakozása folytán sikert nem ért el, továbbá Paku József egyik elbocsátott túsznak azt a vallomását, hogy ő már a pályaudvarról kifele tartott, mikor Szőcs Áron a vonat mentén a túszkocsi felé haladt, az ő távozását a vádlott észre sem vehette, mérlegelve Székely Jenő másik elbocsátott túsznak a vallomását, aki Szőcs Áron vádlott itt tárgyalt cselekményéről, csak mások előadásából később értesült, s mérlegelve az egyes tanúk akkori lelkiállapotát s a kihallgatásuk folyamán felismert egyéniségét, és mérlegelve azt a több tanú által bizonyított körülményt, hogy Varga Jánosnál revolver volt és ugyancsak több tanú és Nagy Péter stb. vádlottak vallomásával bizonyítottnak veendő azt a tényt, hogy Varga János a hódmezővásárhelyi gyilkosságok elkövetésében részt vett, végül mérlegelvén az összes bizonyítékokat, a felmerült terhelő adatokat, szemben állítva a vádlott cselekményének más oldalról megvilágítására alkalmas adatokat, megnyugtató, a vádlott védekezésének megcáfolására alkalmas bizonyítékok hiányában bűnösségét nem állapíthatta meg. Végül azzal is védekezett a vádlott, hogy nemcsak Makón, hanem Hódmezővásárhelyen és Szentesen sem fejtett ki semmi tevékenységet, mert e helyekre, a különben a fenti okokból már meg sem lévő hatásköre ki sem terjedt, Szentesről kezdve pedig különváltan folytatta útját, s Budapesten azonnal jelentést tett az úton tapasztaltakról, 92