Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

amelynek bár elkésetten, az volt később a tanúk által igazolt eredménye, hogy vádlott-társai, illetve a távollevő tettesek a további erőszakoskodásoktól eltiltattak. A kir. törvényszék előtt védekezés megcáfolására adat nem merült fel, az ítéletben ismertetett ténykörülmények pedig a védekezést erősítik meg. Egyébként a kir. törvényszék, mint annak fentebb kifejezést adott, a vádlott egyes cselekményeinek elbírálásánál figyelemmel volt egyéniségére. Azok a tanúk, akiket a bíróság ide vonatkozólag meghallgatott, s akiknek a részbeni vallomása, társadalmi állásuk, műveltségi fokuk és a fennforgott körülmények közt — akár a személyes, hivatalos érintkezés, akár a közigazgatás ügymenetének és a politikai vagy társadalmi élet figyelemmel kísérése folytán — megbízhatóként jelentkezik a törvényszék előtt, úgy jellemezték Szőcs Áron vádlottat, mint aki teljesen távol állott minden szélsőséges irányzattól, de nem csak távol állott, hanem annak térhódítását és kilengéseit megakadályozni törekedett Vásárhelyi Kálmán önkényeskedései miatt, a nyugalom helyreállítása érdekében feljelentést tett, követelte annak elmozdítását, a katonai diktatúra s az abban szerephez jutóknak esetleges féktelenségét meggátlandó, a polgársággal érző s a régi törvényes rend hívének tekintendő Szávits Miklóst kívánta a városparancsnok székébe beültetni, első volt, aki a kiürítés mikénti végrehajtása és a gyilkosságok miatt akkor illetékes helyen orvoslást tiltó rendszabályokat kért, a hatáskörébe utalt ügyeket méltányosság és az igazság követelményei szerint intézte el, nem tett különbséget sem a vagyonos, sem a szegény, sem a különböző világnézetű emberek között, a polgárságnak bizalmát egyéni tulajdonainál, mérsékelt hajlamainál fogva bírta, míg mások erőszakosan léptek fel, ő mindent, a rendeletek végrehajtását is mérsékelte, a köztisztviselőket a fogadalom letételére nem kényszerítette, megtorlással a fogadalom le nem tevőit nem fenyegette, a polgárság az akkori nehéz viszonyok közötti védőjét látta benne. A vádlott egyéniségét illetően most és fentebb felhozott adatokat kiegészíti a védelemnek a közvád képviselője általi elismert, az a bizonyítani kívánt tényállítása, hogy a vádlott, ki korábban, a munkásság józanabb gondolkodású vezetői közé tartozott, már az első forradalom idejében mérséklő befolyásával leszerelte a budapesti munkásmozgalom legszélsőségesebb irányban való kirobbanását s ugyanezzel szerelte le az ország egyik legelső véres eseményekben gazdag úgynevezett makói első kommunista lázadásnak az 1919. évi januári eseményeknek hatása alatt álló további munkás és katona mozgalmakat. A vádlott egyénisége így állítatván be, a kir. törvényszék a vádlottat — a fent felhozott indokok alapján, miután úgy találta, hogy ez elítélt vádlottakkal sem a cselekmény elkövetése előtt, sem azután, sem azok elkövetésekor egyetértésben, terhelő adatokkal bizonyíthatólag, nem volt — a rendelkező rész rételmében indokoltan mentette fel. Farkas Imre vádlottnak azt a cselekményét tette a kir. ügyészség vád tárgyává, hogy a makói túszokat ő szedette össze, a túszjegyzék összeállításába befolyt. Bizonyítás esetén vádlottnak ez a cselekménye a Btk. 323. §-ban meghatározott személyes szabadság megsértésének tényálladékát kimerítené. 93