Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)
Az ítélet részletes indoklása
Az ítélet rendelkezése V., VI. alatti részében tárgyalt zsarolás vétségének eseteit illetően a kir. törvényszék, a Tóth Béla, Kocsány István, Rózsa Sándor, Horváth Győző, majd Cser Józsefet, Nagy Péter, Buró Nacsa Péter, Kovacsik András, Pap Sándor, Szalber József, Stelez Miklós, Gyöngyösi József, Gaál János, Fodor István, vádlottak beismerő, részben beismerő és egymást is terhelő vallomás alapján, továbbá az ítélet e részében felsorolt tanúkén kihallgatott sértetteknek az állampénztár, városi pénztár, postahivatal és a pénzintézetek tisztviselőinek vallomása alapján a következőkben állapította meg a tényállást: 1919. évi április hó 26-án este Hódmezővásárhelyre megérkezvén, Makóra a vármegyei direktóriumnak a következőket telefonálta: „Jövök a várost kiüríteni egy zászlóalj katonasággal, ágyúval, fegyverekkel" stb. Makó város akkori intézősége, illetve a vármegyei direktórium tagjai a nap folyamán már értesültek arról, hogy a város katonai kiürítése el van rendelve, arra vonatkozólag azonban, hogy a kiürítés más oldaláról, a Tóth Béla által végrehajtott méretekben lett volna elhatározva, tudomással bírtak, adat nem merült fel. Ennek folytán csak az előleges megállapodás szerinti intézkedést tették meg. Az pedig abban állott, hogy a pénzintézetek vezetőségét egybehívták a vármegyei direktórium helyiségébe, ahol a Rózsa Sándor átadandó volt a pénzintézeti igazgatónak a felhívást, miszerint az intézetek az általa nyilvántartott pénzkészleteket nyomban szállítsák az állampénztárba, honnan az állampénztárra, illetve közpénztárakra vonatkozólag a korábbi törvényes rendelkezéseknek ellenséges megszállás esetére vonatkozó intézkedése értelmében, az ott meghatározott módon, az állampénztár készletével együtt tisztviselők által voltak Budapestre szállítandók. A gyülekezés folyamán megjelent Tóth Béla vádlott, Kocsány István, Horváth Győző és Wiesner nevű terroristákkal, akik a magukkal hozott gépfegyvert a teremben felállították. Tóth Béla vádlott a fentebb már ismertetett tartalmú megbízólevélre utalva magát a kiürítés végrehajtásával is megbízott teljhatalmú megbízottnak jelentette ki, fölényes hangon közölte, hogy katonái az állomáson, a tartalék pedig Hódmezővásárhelyen van, az állomáson a városnak szegezett ágyút állítatott fel, rendelkezései nem teljesítése esetén a várost fogja lövetni és kiadta utasításait. Az egybegyűlteket távozásra hívta fel, annak kijelentésével, hogy menjenek bankjaiba, a postakészleteket maga fogja átvenni — személyesen — nem törődik semmi más rendelettel és semmi megállapodással. Majd Rózsa Sándor útján a makói karhatalom tagjainak igénybevétele s magának Rózsa Sándor vádlottnak személyes közreműködése mellett, aki Bóna János tanú vallomása szerint azt a kijelentést is tette, hogy ha Tóth Béla és társai nem mennének a pénzért, az intézetbe el fogja vinni ő maga, a pénzintézetek zárkulcsos stb. tisztviselőit lakásukról a pénzintézetbe való megjelenésekre kényszerítette, s miután a magyar állampénztár, városi pénztár és postapénztár kifosztását még a tanácsköztársaság törvénytelen rendeleteiben meghatározott követelményeknek sem megfelelően végrehajtotta, a Rózsa Sándor pénzügyi megbízott által készített, rendelkezésére álló adatok felhasználásával a rendelkező részben felsorolt pénzintézetek pénzkészletét vette magához felfegyverzett társaival: a három terroristával együtt, azután pedig autóján bejárta üzleteik 80
