Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

felnyitására utasított ékszerészek üzleteit, s azok értékes ékszereit, aranyneműjét, sőt a nagyítókat és öngyújtókat is elvitték, a rendelkező részben megállapított módon. Ez utóbbi esetekben Horváth Győző vádlott, aki ezalatt a pénzértékeket szállító kocsin az utcán őrködött és a Tóth Béla által letartóztatott Marosit őrizte, nem vett részt. Rózsa Sándor vádlott a rendelkező részben megállapított tényállásban leírt cselekmény elkövetését beismerte. Tóth Béla vádlott a többi makói lakos sértett, a hódmezővásárhelyi és szentesi lakos sértettek kárára elkövetett zsarolás eseteiben felbujtói minőségben mondatott ki bűnösnek. Tóth Béla beismerte, hogy Makót illetően a kiürítés végrehajtása tekintetében ő tette meg az intézkedéseket. Hódmezővásárhelyen beismerése szerint csak abban az irányban rendelkezett, hogy élelmiszereket és közszükségleti cikkeket szedessen össze a direktórium Budapestre leendő szállítás céljából, Szentesen is csak hasonló intézkedést tett, s egyszersmind követelte a vasúton tartózkodó katonák élelmezését. A kiürítéshez tartozó feladatnak tekintette, a vádlott a túszok összeszedését, a pénzek, ékszerek, katonai felszerelési tárgyak, autók stb. élelmiszerek és közszükségleti cikkek elszállítását. Dobay Rajmund tanú, akinek közvetlen tudomása volt erről azt vallotta, hogy a katonai parancsnokság részéről pusztán katonai kiürítés tekintetében történt intézkedés, a hadosztályparancsban, amelyet a városi szervekkel közöltek, élelmiszer, stb és túsz szedéséről nem volt szó. Ennek ellenére az úgynevezett kiürítés mindenütt a legszélesebb mederben folyt le. A kir. törvényszék abból a körülményből, hogy Tóth Béla vádlott tette meg az intézkedéseket a bevagonírozás körül, ő bízta meg vallomása szerint Oravecz Mátyást is a felügyelettel, hogy Stolcz Miklós vádlottat kifejezetten utasította, miszerint a rendelkező részben megnevezett két hódmezővásárhelyi pénzintézet készletét tegye el, és ezeket, valamint a Hódmezővásárhelyen kifosztott ékszerészek ékszereit Stolcz Miklóstól, illetve Gyöngyösi Józseftől elvette, mely tényeket a kir. törvényszék a nevezett vádlottak vallomása alapján és részben magának Tóth Bélának részbeni beismerése alapján állapította meg; abból a Kiss Lajos vádlott vallomásában nyújtott adatból, hogy Tóth Béla, midőn hivatkoztak a hadügyi népbiztos táviratának a rekvirálás méretei tekintetében adott utasítására, azt figyelemre sem méltatta, hogy (olvashatatlan rész) Tóth Béla Hódmezővásárhelyen a direktóriumtól az aranyneműeket követelte; hogy Borbás Sándor, Wisch Béla tanúk vallották, de vádlott is beismerte e vallomások után, miszerint a pénzintézetektől elvett pénzkészletről utóbb Tóth Bélának adott elismervényt. Fischer Mihály tanú ama vallomásából, mely szerint midőn Tóth Béla a direktórium tagjaival a szentesi állomáson a rekvirálásról beszélt, azt mondotta, „a burzsujoktól sokat, a proletároktól keveset kell elvenni", ugyanezen tanú vallomása szerint a vádlott látta is, hogy a terroristák ruhaneműeket, szőnyegeket hordanak ki az állomásra, ami ellen kifogásokat csak a látszat kedvéért emelt, ebből a beismerésével bizonyított körülményből, hogy Todoreszk Lajos csendőr századost azért állította eléje Tajti Géza, 81