Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

szerepkörét, teendőjét megállapította, elmondotta a Makóval történt távbeszélések eredményét s e közben a túszokat említve mondotta, hogy azokat reggelre a vasúthoz rendelte. Ez a nevezett tanú vallomásában szolgáltatott körülmény, bizonyított ténnyé alakul ki, ha rámutatnak arra, hogy Makóra megérkezésekor első dolga volt a Lajtos-féle különítménnyel távbeszélőn összeköttetésbe lépni. Ennek a különítménynek tagjai szedték össze vagy kalauzolták az akkor már Makóra húzódott, környékbeli vörösőröket, természetesen most már Lajtos közvetlen parancsára. Nem merült fel egy adat sem arra nézve, hogy ez a Lajtos nevű, egyébként az adatok szerint szélsőséges, erőszakos különítményparancsnok, vagy bárki más Makón, Tóth Béla vádlott rendelkezésének vétele előtt már tett volna intézkedést a túszok összeszedése iránt. Ellenkezőleg az a körülmény — hogy a különítményhez tartozó vádlottak egybehangzóan azt vallották, hogy éjfélig, éjfél utánig, kora hajnalig járőr vagy egyéb szolgálatokat láttak el, s azt, hogy a várost el kell hagyniuk, csak úgyszólván az indulás idejében, némelyek hajnalban térvén haza, küldönc útján tudták meg, s egyöntetűen azt vallották, hogy a túszok összeszedésére kiküldött járőrökkel akkor indíttattak útba, amikor külső szolgálatuk leteltével a laktanyába bevonultak — azt bizonyítja, hogy a túszok összeszedése iránti intézkedések Tóth Bélának Hódmezővásárhely, de legalább is a makói állomásról tett rendelkezésére történtek. A kir. törvényszék ezt tényként annyival is inkább megállapítja, mert az összes kihallgatott makói túszok mind a közel éjféli és azutáni órákban hurcoltattak a lakásaikról a „Korona" szállodába, ahol őket Tóth Béla a kíséretében levő terroristákkal a fentebb már előadott módon felkereste. Egyébként annyira tudta, hogy hol vannak a túszok elhelyezve, hogy még a Koronában elhelyezett túszoknál is megfordult, amidőn, mint ezt maga is beismerte a letartóztatás tényét illetően ugyanezen III. rész 4. pontjában megnevezetteket Marosi Imre kivételével és a 3. pontban megnevezett dr. Galambos Emilt, tehát 2 egyént a városháza épületében letartóztatta, azzal adta őrizetbe a kísérőknek: „Ezeket a gazembereket is vigyétek a Koronába, ahol a többi van". Tóth Béla vádlottnak az a fenti ténymegállapítás szerint bizonyított cselekménye pedig, hogy Makón a túszok elfogására és elvitelére ő adta ki a rendelkezést, a Btk. 323. §. felhívott ismérve fennforogván, a III. részben tárgyalt bűncselekményekben tettesi minőségben bűnösnek volt kimondandó és elítélendő. Tettesként lévén felelős, ez a felelőssége maga után vonja feltétlenül azokat a büntetőjogi következményeket, amelyeket a Btk. 323. §-nak 2. bekezdése, a letartóztatás tartamától tesz függővé. A kir. törvényszék a rendelkező részben ennek megfelelően csoportosította is az egyes eseteket. Rózsa Sándor vádlottnak bűnsegédi bűnrészességét egy esetben állapította meg a kir. törvényszék. Rózsa Sándor tagadta, hogy a túszok kijelölésében részt vett volna, azt azonban beismert, hogy a kérdéses összejövetelen jelen volt, de beleszólási joga nem volt, 72