Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

vallotta azonban, hogy abba a névjegyzékbe, amelyet ekkor, a kiürítést megelőző két nappal készítettek, és egy Ertl nevű nyomozó írt össze, amelyre legtöbb befolyása fivérének, Rózsa Ferencnek, a vármegyei direktórium egyik tagjának volt, többen, nem illetékesek is hoztak javaslatba túszokul kijelölendő egyéneket. Bóna János vallomására megesketett tanú vallotta, hogy amidőn dr. Dózsa Imrével, a kiürítés éjjelén az utcán haladt, annak a járőrnek, amely dr. Espersit lakását kereste, Rózsa Sándor vádlott ezt megmondotta, s azután figyelmeztette őtet, hogy „Urbanicsra vigyázzanak". Dr. Dózsa Imre tanú ugyanilyen értelmű vallomást tesz azzal az eltéréssel, hogy szerinte Rózsa azt mondotta a járőrnek, „vigyétek" azonban annak nevét kire ezt vonatkozólag mondotta nem értette, de azután a vele volt Bóna János mondotta tanúnak, hogy Urbanics Kálmánra vonatkozott, akit pedig vallomása szerint éjjel 12-1 óra közt tartóztattak le. Dr. Espesit János tanú vallotta, hogy amidőn internáltságuk ideje alatt hazabocsátásuk érdekében felkereste túsztársaival az egyes fórumokat, ezek egyikénél az akadály okául a makói vezetők tiltakozását jelölték meg. Dr. Ajtós meg is mutatott a tanúnak, egy 4 egyén által aláírt iratot. A négy aláírás egyike Rózsa Sándor volt, olvasta és a vádlott aláírását pénzintézeti ügyekből jól ismervén sajátkezű aláírásának ismerte fel. E nyilatkozat vonatkozott a nevezett tanú, Urbanics, Gorcsa Péter és dr. Dózsa Ferenc túszok személyére, Tóth Béla vádlott vallotta, hogy a túszoknak a Koronában történt őrizetbe vételét Rózsa Sándor vádlott közölte vele, amely körülmény arra a következtetésre nyújt alapot, hogy a túszkérdés iránt nagyon érdeklődött. A kir. törvényszék a most felhozott bizonyítékok mérlegelése után bizonyított tényként állapította meg, hogy Rózsa Sándornak, bár ki nem derített okból, az volt a szándéka, hogy Urbanics Kálmánt túszként elvitessék; az a szorgos buzgalom pedig, amely e szándék megvalósításában vezette, amidőn az őrjárat figyelmét a fenti módon felhívta, nemcsak azt bizonyítja, hogy a kijelölésről tudott, hanem azt is, hogy a túszlistára felvételében is részt vett; midőn pedig már a célt elérte az ismertetett nyilatkozattal, az eredményt fent is akarta tartani. Rózsa Sándor vádlott e cselekményével előmozdította és megkönnyítette azt a bűncselekményt, amelynek eredményeként Urbanics Kálmán személyes szabadságától egy hónapnál hosszabb, de három hónapnál rövidebb időre megfosztatott. Minthogy pedig Rózsa Sándor vádlott, aki középiskolai képzettséggel bírt és fontos szerepkört töltött be, jól tudta, hogy mit jelent a túsz fogalma, jól tudta, hogy az nemigen lehet időbeli — különösen rövid időre szólólag — korlátokhoz kötve, de egyébként is a tényállás szerint a személyes szabadság korlátozásának időbeli mértékére maga is befolyást kíván gyakorolni, azért a kir. törvényszék, amidőn a rendelkező rész értelmében bűnösségét megállapította, bűnsegédi bűnrészessége mellett is, cselekményét, a tettesi felelőséggel egyértékű felelősség alapján, a Btk. 323. §. 2. bekezdés 3. büntetési tétel szerint minősítette. 73