Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

lefolyt időt egyhuzamban s állandóan nem töltötte a pályaház hivatali helyiségében, hanem megfordult a pályaudvaron is. Ezek előrebocsátása után megjelöli a kir. törvényszék azokat az adatokat, amelyek Tóth Béla vádlottal kapcsolatban az elkövetett gyilkosságok előtt közvetlen megelőző, az alatti és azt követő időben felmerültek: A bizonyítás idevonatkozó egész anyaga alapján bizonyított tényként állapíttatott meg, hogy azok a kocsik, amelyekben a Makóról elhurcolt túszok és foglyok voltak elhelyezve, az állomás épülete előtt, azon hivatali helyiségek közelében állottak, ahol Hódmezővásárhelyen Tóth Béla vádlott a délelőtti órákat töltötte, tehát a hozzájuthatáshoz elenyésző csekély időre volt szüksége annak, aki a szolgálati helyiségeket elhagyta, de kerülőt sem kellett tennie, hogy a kocsi ellenkező nyitott oldalához jusson, mert azok a Makóról jött vonatról, átkapcsolás céljából, lekapcsoltattak s elkülönítve állottak a pályán mögöttük levő szerelvényektől. Korcsmáros Imre tanú vallotta, hogy Tóth Béla vádlott Hódmezővásárhelyen, amidőn ott Vásárhelyi Kálmán megölésében való részvétel gyanúja miatt elfogottakat kérdezgették és válogatták a vasúti kocsiban megjelent bűnrészesek, Tóth Bélát is látta a túszkocsiban intézkedni, Oravecz Mátyás vádlott szembesítés után is fenntartva vallomását vallotta, hogy úgy a Vásárhelyi Kálmán ellen folytatott bizottsági eljárás iratait, valamint még előtte ismeretlen tartalmú nyomozati iratokat, Hódmezővásárhelyen, Svihla István makói városparancsnok megbízása folytán átadta délben Tóth Bélának, Nagy Péter vádlott vallotta, hogy mielőtt a Hódmezővásárhelyen megöltek kiválogatása megtörtént volna, őt arra hívták fel, hogy menjen Anocskaihoz. Kereste is a jelzett kocsiban, azonban nem találta, de nyomban Varga János szólította meg és azzal együtt egyenesen ahhoz a vasúti kocsihoz ment, amelyben túszok között a megöltek, illetve a foglyok is el voltak helyezve; Dani József tanú vallotta, hogy Tóth Béla vádlott volt az, aki Hódmezővásárhelyen a kivégzés előtt, rekedt hangon, térképtáskával oldalán, mely leírásbeli körülmények a kir. törvényszék megállapítása szerint különösen alkalmasak a személyazonosság megállapítására, a felismerés mellett is, felszólította — majd revolver lövéssel riasztotta — a pályaudvaron összeverődött tömeget az eloszlásra. Dobay Rajmund tanú, aki Hódmezővásárhelyt szintén a pályaudvar hivatali helyiségeiben tartózkodott, s azt a szobát, amelyet Tóth Béla foglalt el, rövid pár percre, időközönkint, esetleg egy fél órára hagyta el, egyébként pedig a vonaton Hódmezővásárhelytől Budapestig vele együtt utazott, mellette a titkári szerepet töltötte be, tudott a gyilkosságok megtörténtéről már Hódmezővásárhelyen, de tudomása volt erről vagy a cselekmény végrehajtása idején, vagy azt követőleg nyomban mindenkinek, úgy Hódmezővásárhelyen mint Kiskunfélegyházán, amint ezt legalább száz tanú és a vádlott-társak vallották. Pataki Gyula tanú, akit kisegítő gépírónak rendeltek ki Szentesen Tóth Béla vádlott mellé, vallotta, hogy Szentesen megjelent a Tóth Béla által elfoglalt állomási helyiségben Molnár István, és közölte vele Varga János jelenlétében, miszerint útközben a két Weiszt mint szökni akaró ellenforradalmárokat lőtték le őreik, s Tóth Béla 67