Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

Janovics János ingadozó, bizonytalan vallomásából megállapítható az a jelen ügyben kihallgatott számtalan, a tetteseket azonban fel nem ismerő, több esetben nagyobb távolságra levő tanú vallomásával is bizonyított tény, hogy a Kiskunfélegyházán végrehajtott 3-as gyilkosságban tettesként 3-nál több, esetleg kétszer annyi egyén is részt vett, és bizonyított tényként megállapítható az is, hogy a még életben maradt Návay Iván testébe, egy a tettesek közül, a rohamkést beledöfte. Anélkül, hogy Janovics János most jellemzett vallomására mint különös bizonyító erőre támaszkodnék, a kir. törvényszék utal arra, hogy sem akkor, amidőn a saját bűnügyében, Enginek ugyancsak Budapesten 1919. évi december hó 29-től tartó fogvatartása előtt, a szóban forgó gyilkosság esetére bíróilag kihallgattatott, sem később, amidőn a rohamkés használatával gyanúsított Engi Lajossal már szembesítetett, nem vallotta azt, hogy Róth Sándor terrorista követte el ezt a cselekményt; ellenben amidőn még Engi Lajos Sándor szabadlábon volt, bírói kihallgatása alkalmával határozottan vallotta, hogy rohamkést Engi Lajos Sándor szúrta Návay Iván mellébe. Róth Sándort csak a Szegeden tartott főtárgyalásra 1921. évi április hó 8-án történt előállítása alkalmával állította be vallomásába, amikor az összes vádlottak már ki voltak hallgatva a vádra vonatkozólag, sőt egyes, az Engi Sándort terhelő tanúk is, s amikor amint ezt a kir. törvényszék a főtárgyaláson megállapította, mintegy egynegyed órányi időt egy zárkában töltött kihallgatását megelőzőleg Kocsány István terrorista vádlottal. Ez az idő pedig elegendő volt arra, hogy Engi Lajos Sándor többször elhangzott védekezéséről őt Kocsány István vádlott tájékoztatta. Janovics János vallomása tehát, különösen mérlegelve a fent felhívott tanúk határozott egybehangzó vallomását, az Engi Lajos Sándort terhelő felsorolt többi ténybeli adatok, s azt a több tanú részéről elhangzott vallomást, miszerint, ha nem is határozottan, de felismerni vélik a tettesek egyikét Engi Lajos Sándorban, azt a körülményt, hogy Engi Lajos Sándor nyomban a cselekmény elkövetése után, a véres rohamkést mutogatva maga beszélte el a megnevezett szemtanúk által egyébként is bizonyított cselekményét, végül azt a felhívott vallomásokkal bizonyított tényét, hogy korábbi hasonló tetteiről is említést tett, s a főtárgyalás folyamán kihallgatott néhány tanúnak azt a vallomását, mely szerint az egymás közt nyilatkozó terroristák maguk között Engiről, mint „vadállat"-ról beszéltek, nem tévesztette meg a kir. törvényszéket, hanem Janovics Jánosnak e kérdésben tett vallomását s ezzel Engi Lajos Sándor vádlottnak védekezésbeli állítását megcáfoltnak tekintette, és miután minden kétséget kizárólag megállapítást nyert, úgy az áldozatok személyazonossága, mint elhalálozásának oka, utalással a most kifejtetteken felül az indokolás általános részében az előre megfontolt szándék megállapítására vezető okokra, Engi Lajos Sándor tettestársai bűnösségét az ítélet rendelkezése I. részének 1. pontjában körülírt elkövetési cselekményben meghatározott tényállás szerint a Btk. 278. §-ban meghatározott gyilkosság bűntettében megállapította és elítélte. Tóth Béla vádlott tagadta, hogy az 1919. évi április hó 27-ének délelőtti órájától 1919. évi április hó 29., délelőtt 1/2 10-kor végződő időben történt 11 rendbeli gyil64