Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

kosság elkövetéséről tudomással bírt, sőt azt állította, hogy azokról csak Budapesten, a megérkezése utáni napon magától Vágó népbiztostól értesült, aki tőle kért felvilágosítást. Azzal védekezett egyfelől, hogy neki a Hódmezővásárhelyen megölt foglyok, az útközben megölt 2 Weisz és Havas, a Kiskunfélegyházán megölt 2 Návay és Dr. Kiss Bélának a vonatra szállításáról tudomása nem volt, az egyes állomásokra megérkezése után mindenütt nyomban a pályaudvar egyik hivatalos helyiségét foglalta le, s ott töltötte minden idejét a mellé rendelt személyzettel, hol távbeszélőn, hol táviraton tett számtalan irányban jelentést, vagy adott ki utasítást helybeli és vidéki szerveknek, gépbe és gyorsírás alá mondott jelentéseket, tett intézkedéseket, a térképet tanulmányozta a környék katonai kiürítése tekintetében, s egyszersmind a szükséges hátvéd és felderítés körül tett intézkedéseket, állítván, hogy az ő tevékenysége kizárólag a kiürítés körüli intézkedésekben merült ki, úgyannyira igénybe volt testi és szellemi ereje véve, annyira le volt köve minden perce, hogy a körülötte folyó eseményeket nem látta, nem hallotta; nem hallotta a kivégzések eseményét sem, ha el is hangzott egy-egy lövés, azt a mindenfelől özönlő katonák és vörösőrök céltalan lövöldözésének vélte, a pályaudvar helyiségét Hódmezővásárhelyen csak a késő délutáni órákban hagyta el, innen Szentesig nem a saját vonatával utazott, Kiskunfélegyházán pedig ugyanaz az elfoglaltsága volt, mint korábbi állomásokon. Végül azt állította, hogy ha forradalmi törvényszék ítélkezett volna, amiről nincs tudomása, sem kellett a gyilkosságokról tudomással bírnia, ha egyéni akciók voltak s a terroristáktól stb. eredtek, akkor sem, mert ezek tőle függetlenek, vele szemben engedetlenek, a mások parancsnoksága alatt állók voltak, mert ő sem az elinduláskor, sem később nem volt a vele egy vonaton utazóknak vezetője, parancsnoka, különösen nem a vele együtt kirendelt terroristáké és vörösőröké; Hódmezővásárhelytől kezdve, midőn 26-án esete megérkeztek, teljhatalmú megbízást kapott ugyan, ez azonban csak a kiürítésre s az ennek körébe tartozó katonai csapatok útba indítása stb. körüli teendőkre vonatkozott. A kir. törvényszék az ítélet rendelkezése I. részének 2. pontjában foglalt elkövetési cselekményben magában felvett bizonyított tényállást az alább felsorolt bizonyítékok gondos mérlegelése alapján állapította meg. A kir. törvényszék kétséget kizárólag megállapította, hogy az ítélet most megjelölt részében megnevezett sértettek az ott megjelölt helyen, időben és módon, személyazonosság tekintetében tévedés kizárásával, ismeretlen terrorista tettesek által, az indokolás általános részében felhozott indokokra alapítottan, előre megfontolt szándékkal ölettek meg. Dr. Sebestyén Sándor vádlott, Kritzler Lipót, Kiss Zoltán, Dobay Rajmund, stb. tanúk, köztük a vasúti tisztviselők is vallották, hogy Tóth Béla vádlott a védekezésében megjelölt időben Hódmezővásárhelyen az állomásépület szolgálati-hivatali helyiségeiben tartózkodott, s ott az általa megjelölt tevékenységet fejtette ki, az előbb nevezetteken kívül Szávits Miklós és Pataki Gyula tanúk vallomása ugyanezen körülményt erősíti meg a fenti vasútállomáson töltött időt illetően, ahol Tóth Béla szintén csak a délutáni órákban fordult meg a városban, Farkas Imre, Kiss Ernő vádlottak, Dobay Rajmund és Mikes István tanúk bizonyították, hogy Tóth Béla Kiskunfélegyházán 65