Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

bőrkabát és sapka felvétele után pedig határozottan felismeri Engi Lajos Sándorban azt, aki Návay Iván testébe egy két lövés eldördülése után a rohamkést beledöfte; az eskü alatt kihallgatott Kirtzler Lipót, Kiss Zoltán, Dienes Imre, Balogi Sámuel és Szávits Miklós kétségtelenül teljes hitelt érdemlő tanúk, akik nem csak azért, mert ugyanazon Pullmann kocsiban utaztak, hanem egyébként is meggyőző erővel tanúsították — épen úgy mint Korcsmáros Imre és Varga Imre eskü alatt kihallgatott tanúk is a fentebb ismertetett vallomásukat — hogy a személy azonosságban nem tévednek és határozottan azt az egyező tartalmú vallomást tették, hogy a lövések elhangzása után, pár perc múlva, amennyi idő alatt a tett színhelyéről a Pullmann kocsihoz érkezhetett, Engi Lajos Sándor megjelent a kocsi előtt, majd a kocsi folyosóján s ott terrorista társainak és a tanúknak elmondotta, hogy a „kis szakállas"-ra /e néven és „kis púpos" jelzővel volt az útjában ismeretes Návay Iván/ kétszer reálőtt „még mindég hápogott", azért „megforgatta" benne a rohamkést „csak úgy recsegett", — majd kihúzta és mutogatta a frissen véres késpengét, Szávits Miklós tanú szerint még a vele tettesként működött terroristákhoz fordulva, azt mondotta annak, „Hogyan lősz te egy lövéssel, én kétszer lőttem és rohamkéssel végeztem". Ugyancsak ilyen meggyőző erővel vallotta dr. Sebestyén Sándor vádlott is, hogy amidőn a Pullmann kocsiba, fülkéjébe visszatért, az indulás körüli időben, megjelent Engi a fülkében, — ahol már az eljárásba be nem vont Molnár vörösőr parancsnok, Kiss Géza, terrorista szakaszparancsnok és Varga János osztozkodtak egy tárca tartalmán, s mint a nevezettek mondották, a „kivégzett három burzsuj holmiján" — és elmondotta, a megalvadt vérrel borított rohamkés pengéjét mutatva: „nem halt meg a vén burzsuj, még hápogott, megforgattam a rohamkést szívében tövig". Ezeken felül e tanúk jelenlétében elmondotta, hogy ez nem az első cselekménye; elmondotta, hogy a terroristák felvételénél gyilkosság végrehajtására vállalkozás feltétel és hogy korábbi szerelmi csalódása miatt vált ily cselekmények iránti érzéketlenné. De nem csak az úton, a gyilkosság elkövetés után nyomban, amikor a különben versengő terroristák könnyen megcáfolhatták volna kijelentéseit, hanem Budapestre megérkezését követő napon, amint azt Jakits János és Einberger Alajosné megesketett tanúk vallották, a velük egy házban lakó, általuk jól ismert Engi Lajos Sándor elmondotta részletesen — és Jakits János tanú el is ismételte, hely, idő, stb. körülmények megjelölésével a megállapított tényállás szerinti részleteket — hogy a Návayakat a munkások panaszai miatt ölték meg — a szakállas Návayba belelőttek, nem halt meg, „megszúrtam a rohamkéssel" — ítélkezésről nem beszélt, Róth Sándort nem említette, saját tényeként adta elő; Einberger Alajosné, ki más alkalommal hallotta Engit nyilatkozni, oly tartalommal vallott, miszerint Engi azt a kijelentést tette előtte, a Kiskunfélegyházán történtekről beszélve, „a szőrös burzsuj könyörgött az életéért, minden vagyonát nekem ígérte, mondtam néki, hogy nem kell a vagyona csak az élete és beleszúrtam a rohamkést." A védelem egész súllyal támaszkodik Janovics János terrorista vallomására, amely szerint Návay Ivánt ő lőtte le, de mert a lövés következtében nem halt meg, oda ugrott Róth Sándor nevű terrorista és rohamkését az döfte Návay Iván testébe. A kir. törvényszék a budapesti kir. büntető törvényszék 2860/4-1920. szám be62