Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)
Az ítélet részletes indoklása
részint a megölt egyénektől elvett ruha és értéktárgyak mutogatásából, részint a végzetes tények fennhéjázó eldicsekedéséből, Weisz Mihály, Weisz Henrik és Havas Henriknek az úton történt megölését, és holttesteiknek kidobását, majd Návay Lajos, Návay Iván és Dr. Kiss Bélának Kiskunfélegyházán történt kivégzését, látniuk kellett útközben túsztársaik tettleges bántalmazását, hallaniuk kellett a rémtettek elbeszélését, a terrorista csapatba való felvétel feltételeit, Budapesten ismét a halállal való fenyegetéseket, a túszoknak el kellett szenvedniük azt is, hogy Budapesten megindították ellenük a nyomozást, a Vásárhelyi Kálmán megölésében való részvétel miatt, s egy ideig nem is mint túszok, hanem mint foglyok kezeltettek. Ezeknek a ténybeli körülményeknek bűntetőjogi és lélektani mérlegelése után helyezkedett a kir. törvényszék arra a jogi álláspontra, hogy mindazokban az esetekben, amelyekben a tetteseknek, vagy részeseknek a Btk. 323. §-ban meghatározott bűncselekményét a 3. bek. szerint minősítette, „a sanyargatás" elkövettetett, mert a sértettek által szenvedett lelki sanyargatás, amely életük, sorsuk bizonytalanságának érzetét váltotta ki, oly nagy fokú volt, hogy az a testi erőt, épséget is veszélyeztette. Az ítélet rendelkezése I. részében megállapított Návay Lajos, Návay Iván és Dr. Kiss Béla sérelmére elkövetett gyilkosság esetében, a kir. törvényszék a következő tényállást állapította meg: 1919. évi április hó 26-ról 27-re virradó hajnalban ezen ügyben ki nem deríthető tettesek Földeákon elfogták s túszként leendő elszállítás végett a Makóról Tóth Béla és társaival, 1919. évi április hó 27-én reggel Hódmezővásárhelyre visszatérő vonatra felszállították. Dr. Kiss Bélát pedig Szentesen 1919. évi április hó 28-án ismeretlen tettesek elfogták és túszként leendő elszállítás céljából Szentesen ugyanazon vonaton elhelyezték egy másik kocsiban. Ott nem csak részesültek a túszok addigi közös sorsában, hanem Návay Lajos és Návay Iván arra kényszeríttettek, hogy a trágya szemetes marhakocsit, kezeikkel feltisztítsák, az utóbbi, valamint Dr. Kiss Béla tettleges bántalmazásban részesültek, sőt Dr. Kiss Bélát nyomban a vasúti kocsiban történt elhelyezkedése után, azzal fenyegették meg, a szentesi pályaudvaron vele szemben ellenséges indulattal viselkedő tömeg bosszút lihegő kijelentései folytán, már vérontásra vállalkozó terroristák, hogy Félegyházán fűbe fog harapni. A tanúk vallomása alapján tényként állapítható meg, hogy a most nevezetteket már Kiskunfélegyháza előtt elvezették egy másik kocsiba, ahonnan a két Návay, a tanúk vallomása szerint azzal a Návay Lajos által hangoztatott bizakodó kijelentéssel tért vissza, „kiderült ártatlanságunk, minket nemsokára hazaengednek" s biztatta társait, hogy legyenek nyugodtak, Budapesten ők is szabadulnak, el fog járni érdekükben. A kiskunfélegyházai pályaudvaron 1919. évi április hó 29-én délelőtt a két Návayt, 2 terrorista, majd utóbb Dr. Kiss Bélát is a másik kocsiból oly felhívással, hogy most már vigyék csomagjaikat is, elvezették egy Pullmann rendszerű kocsiba, ahol az indokolás más részében kifejtendő körülmények között igen röviden meghallgatták őket. Úgyszólván egyetlen kérdés: „tudod-e mi a kommunizmus?" az erre adott válasz 60
