Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)
Az ítélet részletes indoklása
egy vagy több személy ellen keletkezett volna, de mert a szervezkedést, éppen a törvénytelen hatalom biztosítása és a fékezhetetlen uralomvágy kielégítése céljából a tömeggyilkosság sem riasztotta vissza, az áldozatok kilétét és számát pedig csak az határozza meg, hogy kit dob a sors eléjük, akiben vagy akikben ellenfelet látnak, vagy akik kegyetlen szívük ösztöneit kielégíthetik, azért, a felhozottak mérlegelése után, a kir. törvényszéknek arra, a lélektanilag is indokolt jogi meggyőződésre kellett jutnia, hogy a terrorcsapat tagjai és mindazok, akik e csapat összetételéről, alakulási viszonyairól, ismeretes tetteiről tudomással bírtak, amennyiben az általuk elkövetett szándékos emberölésben akár tettesi, akár bűnrészesi minőségben részt vettek, közreműködtek, előre megfontolt szándékkal öltek. A zsarolás bűncselekményeinek tényálladékához tartozó erőszak, fenyegetés, fennforgásának általános indokolását illetően a kir. törvényszék, a főtárgyalás adatai keretén kívül eső, a kir. törvényszék előtt lefolyt, más, a tanácsköztársaság fenntartása érdekében elkövetett bűncselekményeket tárgyaló bűnperekben bizonyítást nyert, és a köztudatban különben is a proletárdiktatúra kikiáltásával egyidejűleg átment arra a tényre utal, hogy a proletárdiktatúra az erőszak jegyében született meg; hirdetői szóval, írásban, nyomtatásban siettek tudomására hozni, Magyarország testben, lélekben megtört, szervezettség hiányában ellenállásra képtelen, hazafias érzelmű polgárságának, hogy aki nem velük, az ellenök, aki ellent mond tév tanainak, vagy ellenszegül intézkedéseiknek, azt azonnal forradalmi törvényszék elé állítják, főbe lövik, felakasztják. Az uralom átvétele után, a bitorolt hatalom megtartása céljából a leszerelt, a munkától irtózó, könnyű megélhetésre vágyó, dologtól, egyébként elszokott katonákból stb. megszervezték a vörösőrségeket, vörös karhatalmi osztagokat, amelyek a fegyver erejére támaszkodva, a még esetleg felcsillanható ellentörekvéseket készek voltak csírájában elfojtani, de minden esetre vakon engedvén az egy elvet valló intézőszerveknek, ellentmondást nem tűrő hangon végrehajtották a direktóriumok, intézőbizottságok, különítmény-parancsnokok, politikai és egyéb megbízottak törvénytelen rendelkezéseit, hivatkozva a vett parancsra. Ily körülmények között a lakosságnak az a tagja, aki valamiért személye, vagy vagyoni viszonyaiban rejlő okokból, a hatalom kezelőinek útjában volt, ha megjelent lakásában, üzletében az állig felfegyverzett vörösőr, vagy más karhatalmi alakulat tagja, és csak egyszerűen közölte megjelenése okát, utalva az utasítást kiadott, hatalmi kört birtokló egyénre vagy testületre, annyira le volt nyűgözve, vagy annyira meg volt félemlítve a proletárdiktatúra szerveinek intézkedéseiben megnyilvánuló terror hatása alatt, hogy ellenállásra nem is gondolt, átadta pénzét, élelmi cikkeit stb., és tűrte ezek elvételét, vagy habozás nélkül, de sorsa bizonytalanságától, rettegve tűrte őrizetbe vételét. A kir. törvényszéknek mindezekre tekintettel az a jogi álláspontja, hogy a proletárdiktatúra, avagy a teljesen ennek nyomdokaiban megszervezett úgynevezett tanácsköztársaság szervei, vagy szerveihez tartozó egyének fegyveres megjelenésre az illető egyén részéről elkövetet, egyébként a Btk. 350. §-ában meghatározott zsarolás tényálladékához szükséges, a rablás bűntettéhez megkívánt erőszaknál kisebb fokú erőszak, vagy a fenyegetés, mint pszichikai kényszer, fennforgását megállapítja. A Btk. 323. §. 3. bekezdésében minősítő ismérvként felállított „sanyargatás" 58
