Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)

Csikány Tamás: Hadműveletek a főhadszintéren 1848-49-ben

Hadműveletek a főhadszintéren 1849-ben Windisch-Grätz, miután eredménytelenül szólította fel Komáromot a megadásra, egy megerősített dandár hátrahagyása után folytatta a támadó hadjáratot és 1849. január 5-én bevonult Pestre, egy dandárral pedig Székesfehérvárra. Ugyanekkor Simunich körülzárta Lipótvárat. Az osztrák fővezér egyelőre lemondott a további előrenyomulásról, Perczel után mindössze egy vértes dandárt, Görgei után egy hadosztályt küldött. A legnehezebb feladatot megoldó, de csökkentett létszámú fel-dunai hadsereg (majd hadtest) 4-én hagyta el Pestet. Vácon Görgei egy kiáltvánnyal fordult tisztikarához a hadtest egységének fenntartása érdekében, hangsúlyozva a törvényesség fenntartásának szükségességét. A hadtest 11-én kisebb utóvédharcot vívott az üldöző Csorichhadosztály, illetve a Lipótvár felől közeledő Simunich csapataival. Ez arra késztette Görgeit, hogy az eredeti célról lemondjon és a bekerítés elől hadtestével a bányavárosokba meneteljen. A hadtest a tíznapos pihenőt az időközben besorozott újoncok felszerelésére és kiképzésére, az itt lévő állami vagyon összegyűjtésére illetve pihentetésre használta. Görgei a hadügyminiszter Felső-Tiszához rendelő parancsát 25-én kapta meg, de az indulást az északról beérkező osztrák Götz-dandár is sietette. A hadtest két oszlopban, 26-án indult el, az északi a Stureci-hágon keresztül Rózsahegyre majd Poprádra, a déli a Garam mentén Iglóra. A keleti irányú további előrenyomulást február 5-én a Branyiszkói-hágóban a Schlik-hadtest Deym-dandára akadályozta, de őket a Guyon-hadosztály véres ütközetben elűzte. A felvidéken csatlakozott erőkkel megerősödve Görgei csapatai február 10-én vonultak be Kassára és egyesültek a környéken állomásozó felső-tiszai hadtesttel, melynek parancsnoka ekkor már Klapka György ezredes volt. A Windisch-Grätzzal szemben álló magyar hadsereg másik hadteste, a Tisza mögé visszavonult — Perczel vezette — Központi Mozgó Sereg január 22-én visszafoglalta Szolnokot, majd 24-én Ceglédet. Innen azonban visszarendelték Szolnokra. Erre az időszakra esik két eddig magyar kézen lévő vár elvesztése is, Lipótvár és Eszék kerül a cs.kir. csapatok kezére. A fővezérváltások időszaka A már említett január 2-i haditanács határozata értelmében a tiszántúli összpontosításhoz a már tárgyalt három hadtesten kívül a Bácskában és a Bánságban harcoló erőknek is — a szükséges részek hátrahagyása után — északra kellett vonulniuk. A bácskai hadtestet Vécsey Károly tábornok irányította, a bánságit Damjanich János vezérőrnagy. Mindkét hadtest január közepén indult el az összpontosítás színhelyére. Kossuth a gyülekező hadsereg élére a lengyel Henryk Dembinski altábornagyot találta a legalkalmasabbnak. A tábornokot január 29-én nevezték ki. Február 12-én a hadügyminisztérium részéről az első egységesítési kísérlet is megtörtént, a hadtesteket, hadosztályokat számokkal látták el. Az eddig kialakult hadtestszervezetek mellőzése, a 22