Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)

Csikány Tamás: Hadműveletek a főhadszintéren 1848-49-ben

hadosztályok alkalmazásának előtérbe helyezése azonban egyelőre zűrzavart eredményezett és nem is tartották be. A főhadsereg I. II. VII. hadteste a Tárnától keletre, Eger-Miskolc-Tiszafüred körzetében gyülekezett. Dembinski főerejével Eger-Gyöngyös-Hatvan irányba tervezte megindítani hadjáratát, míg a délről beérkező csapatokból összeállított III. (Damjanich-) hadtestnek Szolnok-Pest irányban kellett „tüntetnie". A hadjárat kezdetét március első napjaira tervezték. Windisch-Grätz ugyanebben az időben, alárendelt csapatainak összevonása és Franz Schlik altábornagy hadtestével az összeköttetés felvétele után, elrendelte az osztrák sereg előrevonását Hatvan-Gyöngyös irányba. Ez utóbbi helységben akart egyesülni Schlikkel és tovább támadni Debrecen felé. A menetek végrehajtása közben ütközött az osztrák II. (Wrbna-) hadtest a Tárnánál álló magyar hadosztályokba. A február 26-27-én megvívott kétnapos kápolnai csatát egyik fél sem tervezte, ezt mi sem mutatja jobban, minthogy egyik fővezér sem vett részt az első napi harcokban. A csatát egyrészt az északról, a Siroki-szoroson keresztül az osztrák fősereghez csatlakozott Schlik-hadtest sikeres részvétele, másrészt a magyar fővezér, valamint a hadtest- és hadosztályparancsnokok közötti ellentét döntötte el. A magyar csapatok vereséget szenvedtek, azonban harcértékük megőrzésével hagyták el a csatateret, készek voltak a további harcra. Ezt bizonyítja, hogy másnap könnyedén verték vissza az üldözőket. WindischGrätz nem folytatta a hadjáratát. A beállt hadműveleti szünetben Kossuth, az alparancsnokok tiszafüredi „lázadása" nyomán leváltotta Dembinskit és ideiglenesen Görgeit, majd március 8-án Vetter Antal tábornokot, a hadügyminisztérium táborkari osztályának vezetőjét nevezte ki fővezérré. Vetter a parancsnokság átvétele után terveket dolgoztatott ki a már nagyon sürgetett ellentámadás végrehajtására. Időközben Damjanich és Vécsey tábornokok csapatai március 5-én elfoglalták Szolnokot. Három terv fogalmazódott meg, melyek közül az egyik megfelelt a kápolnai csata előtti tervnek, a másik annak ellenkezője volt, vagyis a főerő támadna Szolnok-Pest irányában. A harmadik terv szerint mindkét irányba egyenlő erők támadtak volna. Mivel azonban a csapatok már Szolnok felé meneteltek, így a legcélszerűbbet, a Szolnok irányából történő támadás tervét fogadta el a fővezér. A másik irányba a VII. /Görgei-/ hadtest támadott. Az I. /Klapka-/, a II. /Aulich-/, a III. /Damjanich-/ hadtest március 16-án kezdte meg az átkelést Cibakházánál a Tiszán, de a hadjáratot a rossz időjárás, a megbízhatatlan felderítő jelentések miatt félbe kellett szakítani és a hadtestek visszatértek a Tisza bal partjára. A balul sikerült kísérlet után Vetter északra csoportosította csapatait. Az átcsoportosítás közben azonban megbetegedett, ezért helyette Kossuth Görgeit bízta meg a fővezérséggel. 23