Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)

Ságvári György: A honvédsereg egyenruházata 1848-49-ben

Ságvári György A honvédsereg egyenruházata 1848-49-ben Bár témánk periferikus 1848-49 nagy kérdéseihez, sorsfordító eseményeihez képest, de egyáltalán nem érdektelen sem a hadtörténelem, s főként nem a kultúrhistória szempontjából. Felszínes ítéleteinkben könnyen kinyilatkoztatjuk, hogy a külső csak öncélú valami. A formák, a színek és díszítmények azonban ennél többet jelentenek, magát a viseletet normatív rend vezérli. A katonák egyen viseletét is, amely a hadseregről, annak jellegéről, tagoltságáról, szervezettségéről informál. Ennek fényében vizsgálva 184849 katonai divatját, érdekes tartalmakat bonthatunk ki. Elsőként azt vizsgáljuk, milyen volt a viseleti környezet ebben a korban, hiszen ebből nőtt ki a honvédsereg egyenruházata is. Mindenekelőtt az uniformis környezetet vegyük szemügyre, a Habsburg Birodalom hadseregének uniformisait. Ez a hadsereg az egyetemes katonadivat szerint öltözködött, amely elsősorban az egyes fegyver- és csapatnemek szerinti megkülönböztetést, illetve azon belül a csapattestek közötti elkülönítést tartotta elsődleges követelménynek. Ugyanakkor a 19. század közepére az általános divat s vele együtt az egyetemes katonadivat az egyszerűsödés irányába mozdult el: a praktikum került előtérbe, és a „munkaruha" jelleget erősítő szemlélet. Egyszerűsödtek a formák, kényelmesebb lett a viselés, a katonai cikklista számos új, főként az „egyéni kényelmet" szolgáló kellékkel gyarapodott. Bizonyos értelemben növekedett a katonák komfort érzete. A másik alap követelmény változatlan maradt, hogy a viselet tükrözze a hadsereg szerkezetét, a fegyver- és csapatnemek, rangok, szolgálati beosztások rendszerét, egymáshoz való viszonyát. A hadsereg egyenruházata ebben a követelményben egy sajátos jelrendszerként fogható fel. Új elem volt az egyenruházaton a jelképek, főként a nemzeti jelképek elszaporodása, majd ennek tovább fejlődéseként szerte Európában a „nemzeti katonai egyenruhák" kialakulása. Ez az egyenruha környezet a sorezredek magyar fennhatóság alá kerülésével a maga naturális valóságában volt jelen a honvédseregben is. A másik terület, köszönhetően a reformkorban kibontakozó nemzeti öltözködési kultusznak, az akkori magyaros nemzeti viselet. 1848-ban a magyaros öltözködési kultúra már masszív valóságában voltjelen a társadalomban ,az arisztokráciától egészen a városi polgárságig. Jellemző a kultusz nagyságára, hogy amikor tömeges szükséglet mutatkozott, a hazai szabóipar képes volt konfekciós nagyságrendben is produkálni ezt a „nemzeti divatruhát". Érdekes jelenség volt az is, hogy nemcsak a magyar nemesség, amely szülőatyja volt, de a városok elmagyarosodó polgársága is ezt a ruhát hordta, sokszor éppen a külső hangsúlyozásával demonstrálva identitás váltását. Ez a ruha igen változatos formákban és elnevezéssel (atilla, zrínyi dolmány, buda, árpád) és a valóságban megzabolázhatatlan formákban jelentkezett a honvédseregben. Noha világos tervezetek, rendeletek születtek például a nemzetőrség egyenruházatáról, a pénz és az idő soha nem tette lehetővé azok maradéktalan megvalósítását. 39