Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)

Csikány Tamás: Hadműveletek a főhadszintéren 1848-49-ben

utasította, ezzel egyidőben megkezdték a szükséges műszaki munkák elvégzését is. A tüzérségi tűzzel és látszattámadásokkal állandóan nyugtalanított vár dél-nyugati oldalával szembe, május 15-én felállított ostromüteg két nap alatt rést tört a meghatározott falszakaszon. Az első roham azonban nem sikerült, így tovább lövették a várat. A következő — május 21-én hajnalra kitűzött — roham már meghozta a régen óhajtott sikert, az ország fővárosa ismét magyar kézen volt. A nyári hadjárat Az osztrák kormány a magyarországi események kedvezőtlen alakulása miatt kénytelen volt külső segítséget kérni. Ez vezetett a varsói szerződés megkötéséhez, melyben Miklós orosz cár katonai segítséget ígért a magyar szabadságharc leveréséhez. A vállalt kötelezettségnek megfelelően 1849 júniusában Iván Paszkevics-Erivanszkij tábornagy irányítása alatt négy teljes orosz hadtest — három Galícia, egy Moldva felől —, illetve további kisebb csapategységek, megközelítően 200 000 fővel és 600 löveggel gyülekeztek a magyar határ átlépéséhez. Június hónap folyamán az osztrák hadseregben is több fontos változás történt, ezek közül a legjelentősebb, hogy a fővezérséget Julius Haynau táborszernagy kapta meg. Haynau közvetlen parancsnoksága alá négy hadtest és egy önálló orosz hadosztály tartozott, továbbá rendelkezett a Jellasics táborszernagy vezette déli hadsereggel és a Moldvában lévő Eduard Clam-Gallas altábornagy irányítása alá tartozó erdélyi hadtesttel is. Ez az erő 180 000 főt és 605 löveget jelentett. A két fél a terv szerint önállóan tevékenykedett, a cél Pest minél gyorsabb elfoglalása volt. Az osztrák csapatoknak főirányként a Győr-Komárom-Pest, az orosz csapatoknak a Kassa-Miskolc-Pest vonalat határozták meg. Az összeköttetést Észak-Magyarországon egy orosz hadosztály tartotta. Erdélyt az orosz és osztrák hadtesteknek együttműködve kellett felszabadítani, míg Jellasics önállóan tevékenykedhetett A magyar csapatokat Buda elfoglalása után szintén átszervezték. A fősereg Görgei irányítása alatt négy hadtestből és néhány különítményből állt, illetve tevékenységét segítette a komáromi őrsereget képező VIII. hadtest is. Volt ezen kívül egy északi-hadsereg Dembinski, majd Józef Wysocki tábornok parancsnoksága alatt, mely egy hadtestből és egy hadosztályból állt. Bem erdélyi hadserege, a Vetter Antal tábornok által irányított déli hadsereg mellett még egy Szegeden állomásozó tartalék hadtesttel is rendelkezett a magyar hadvezetés. A hadsereg létszáma 160 000 fő 450 löveg volt. A hadsereg elé állított célokkal és feladatokkal kapcsolatban, több terv látott napvilágot, melyek közül Görgei az osztrákok elleni minél gyorsabban végrehajtandó támadás mellet döntött. Görgei terve szerint a VII. /Poeltenberg-/ hadtest Győrnél marad a többi pedig a Vágón átkelve Nagyszombat irányába támad. A meginduló magyar csapatok június 9-én Szerednél, 16-án Zsigárdnál vívtak ütközetet, majd 2021-én Perednél került sor arra a kétnapos csatára, mely nem hozta meg a várt sikert. A csata első napja a magyar csapatok számára kedvezően alakult, a II. (Asbóth-) hadtest elfoglalta Peredet, illetve a honvéd csapatok vették birtokukba Királyrévet is. A csata 26