Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)

Csikány Tamás: Hadműveletek a főhadszintéren 1848-49-ben

A tavaszi hadjárat A Tiszántúlon lévő hadtestek a Tiszán átkelve egyesültek a VII. /Görgei-, majd Gáspár-/ hadtesttel. A négy hadtest állományába összesen 50 000 fő és 200 löveg tartozott. A hadjárat terve szerint a Gödöllő térségében tudott ellenfelet, Aszód irányából a VII. /Gáspár-/ hadtest foglalkoztatja, míg az I. /Klapka-/, a III. /Damjanich-/ és a tartalék II. /Aulich-/ hadtest Jászberény — Nagykáta — Isaszeg felől az osztrákok jobbszárnyát megkerülve csatára kényszeríti őket. E két irányból egyszerre végrehajtott támadástól remélte Görgei az osztrák fősereg döntő legyőzését. A hadjárat április 1-én kezdődött meg. Windisch-Grätz a magyar csapatmozgásokról nem rendelkezett pontos információkkal, mindenesetre a Debrecen elleni támadásról lemondott és csapatait Pest előterében gyülekeztette. Az I. /Jellasics-/ hadtest Szolnokon és nagyobb részt Cegléden, a II. /Wrbna-/ hadtest hadosztályai közül az egyik Vácon a másik Balassagyarmaton, a III. /Schlik-/ hadtest pedig Gödöllőn helyezkedett el. Windisch-Grätz összesen 55 000 fővel és 220 löveggel rendelkezett. A hadjárat első ütközetére már április 2-án sor került Hatvannál, a Gáspár-, illetve a Schlik-hadtesthez tartozó csapatok között. A szétbontakozott magyar hadtesttel szemben az eredetileg felderítésre küldött osztrák csapatok Gödöllőre vonultak vissza. A megkerülést végrehajtó hadtestek ellenállás nélkül haladtak április 4-ig, amikor azonban az élen haladó I. /Klapka-/ hadtestet az üresnek hitt Tápióbicskén meglepetésszerű támadás érte. A hadtest soraiban ekkor pánik tört ki és a katonák menekülni kezdtek. A helyzetet, a beérkező III. /Damjanich/ hadtest csapatai mentették meg, elűzve a Jellasics-hadtesthez tartozó dandárokat. Görgei félve, hogy szándékát Windisch-Grätz felfedte, késedelem nélkül Isaszeg felé irányította csapatait. Ebben a helyzetben a két irányból támadó csapatok már olyan közel voltak egymáshoz, hogy együttes tevékenységükkel lehetett számolni. Az április 6-án kialakult isaszegi csata azonban nem hozta meg a várt sikert. A helyi erőfölényben lévő magyar csapatok győztesen kerültek ki ugyan a csatából, de mivel a VII. hadtest parancsnoka Bagnál várakozott, a két irányú támadás, az esetleges bekerítés nem jöhetett létre. Osztrák részről a csatában a II. /Wrbna-/ hadtest nem vett részt. A csatát követő nap Kossuth jelenlétében a további teendők megbeszélésére, haditanács ült össze. Az elfogadott terv szerint a magyar csapatok Vácon keresztül Komárom felmentésére sietnek, majd a Dunán átkelve bekerítik az osztrák főerőt. Pesttel szemben a II. /Aulich-/ hadtestet, valamint egy önálló hadosztályt hagynak hátra. A csapatok április 8-9-én indultak meg, az I. /Klapka-/ és a III. /Damjanich-/ hadtestet a VII. /Gáspár-/ hadtest biztosította. Április 10-én Vácnál az osztrák II. /Wrbna-/ hadtesthez tartozó Götz-hadosztály próbálta a magyar csapatok útját elvágni, sikertelenül. A Garam áthidalása után Nagysallónál, a még szervezés alatt álló IV. /Wohlgemuth-/ hadtestet verte szét a magyar fősereg. Görgei április 23-én vonult be a majd négy hónapos körülzárás alól felszabaduló Komáromba. A Dunán azonban híd hiánya miatt a csapatok csak 26-án, a hajnali órákban kezdhették meg az átkelést. A bal parton szétbontakozott két magyar hadtest 24