Kőszegfalvi Ferenc – Borus Gábor: Espersit János és könyvei. A Makói Múzeum Füzetei 93. (Makó, 2000)

Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János és könyvei

tornácra, csodálkozva nézett körül. A kerek, íves ablakok alatt roskadozó könyvespolc[...] ami konyha volt valaha, ott is könyv meg könyv sorakozott a falhoz tapadó állványokon. Két kicsi szoba nyílt kétoldalt, az egyik padlótól mennyezetig csupa könyv, a másik csupa kép. Itt egy nagy dívány állott a szoba közepén, mellette könyvekkel telerakott alacsony asztalka. A másik szobában rengeteg könyv közepette hatalmas íróasztal terpeszkedett, körülrakva szobrokkal. Az íróasztalhoz támaszkodva nagy fóliánsok állottak, albumok, tömve részkarcokkal, fametszetekkel." Bányai László, József Attila sógora ugyancsak megörökítette Espersittel, s otthonával kapcsolatos benyomásait. Ő így írt Négyszemközt József Attilával című emlékezésében: „Espersit egyéniségét felesleges külön díszítő jelzőkkel ellátni. Elegendő megemlíteni a kis földszintes házat, ahol három-négy szobában visszavonultan éldegélt ez a kívül-medve, belül-ember. Ezek a szobák zsúfolásig tele voltak rakva válogatottan értékes tartalmú és kiadású könyvekkel."

1

5 A gyűjtemény pontosabb leírásával mindketten adósok maradnak, igaz ez nem is lett volna elvárható az emlékezőktől. József Jolán és Bányai László még a gyűjtemény nagyságát illetően is kétségekben hagy bennünket. Erre nézve csak az árverés, a könyvtár megbontása körül napvilágra került adatok tájékoztatnak, pedig ezek megtévesztőek is lehetnek. Nem állíthatjuk ugyanis minden kétséget kizáróan, hogy a Hódmezővásárhely város megvásárolta könyvmennyiség azonos a gyűjtemény fénykorának darabszámával. Az utóbbi ugyanis nyilván nagyobb volt, hiszen előfordulhatott, hogy a Espersit halála után valamelyik gyermeke vagy második felesége megpróbált az árverés elől „megmenteni" bizonyos mennyiségű könyvet, esetleg Pitvarosra költözése előtt még maga Espersit vált meg néhány kötettől. Vizsgálódásunk alapja tehát tulajdonképpen nem a teljes Espersit-könyvtár, ennek csupán Vásárhelyre került része, hiteles adataink, leltárkönyvi bejegyzések legalábbis csak erről vannak. (Varga József, a vásárhelyi közkönyvtár kezelője, az Espersit-gyűjtemény feldolgozása során 1933. június 13. és 1937. december 14. között a makói mecénás 1427 kötet könyvét és folyóiratát leltározta. Ehhez még 1940. április 9-ig 22 kötet utólagos lajstromozása járult, összesen tehát 1449 kötetet vettek állományba.

1

6 Kézbe persze még a Vásárhelyre került köteteket sem vehetjük mind, hisz az Espersit-téka darabjai a polgári kölcsönkönyvtár kötetei közé kerülve, ennek sorsában osztoztak. Ma a száz éve megalapozott legendás gyűjteménynek mindössze 581 kötetét tehetjük vizsgálat tárgyává, a téka Vásárhelyre került részének bő harmadrészét. Egykori otthonában, a makói Espersit-ház 1979-ben nyílt kiállításában 213 könyv és 16 periodikum látható a Németh László Könyvtár tartós letéteként, s 34 kötet, a Bethlen Gábor Gimnáziumtól, összesen 263 kötet.

1

7 A maradvány további része, — szakkönyv, szépirodalmi mű és bekötött folyóirat —, kevés kivétellel a vásárhelyi könyvtár segédkönyvtári és belsőraktári állományrészében található, néhány képzőművészeti kötetet és az Ethnographia évfolyamait pedig az 1940-es évek közepén a Tornyai János Múzeum könyvei közé leltároztatott át a múzeum és könyvtár akkori közös igazgatója, Galyasi Miklós. Mint említettük, még a Bethlen Gábor Gimnázium könyvtárába is került 34 kötet, amelyeket ők szintén átadtak az Espersit-háznak. A sokat idézett római bölcsesség tehát 13