Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Császtvay István: Az újvárosi fiú

CSÁSZTVAY ISTVÁN Az újvárosi fiú (Szabad ötletek vázlata) Jó nyomdokokba lépett, amikor megbízták a makói múzeum vezetésével. Az igazgatók sorát az egyik, akkor még talán a húszas éveinek elején járó Pesovár fiú kezdte, majd a Karcagról érkező és Szegedre hazafelé igyekvő Péter László, utána Búzás László következett, Tóth Ferenc pedig hosszú évek múltán adta tovább e sorban helyét az őt követő Halmágyi Pálnak, egykori diákjának. Azokat a tudományos területeket pedig nem is könnyű fölvázolni, melyeknek rétjein vagy mezején értékgyűjtő, őrző, ismertető vagy éppen bőségesen gyarapító, kutató, rendszerező, szorgosan publikáló vagy — makai szellemi bábaként, Phainaretéként — világra segítő munkák sokaságát vállalta. Település-, művészet-, művelődés-, társadalom-, gazdaság-, egyház-, politikai-, eszme-, sőt irodalomtörténet, tárgyi és szellemi néprajz egyaránt gazdagodott nem csupán kutató, publikáló, de kezdeményező, koordináló, ösztönző, bátorító munkája révén is. Most, hogy mindezt — akár vázlatosan — papírra vetem, újra meg újra elcsodálkozom egykori gimnáziumi diáktársam indulásának évein, és mindazon, ami ezután következett. Egész munkásságának nem könnyen megrajzolható jelentőségén. Vagy úgy vagyunk vele, mint a mindannyiónkat övező naturával, a makói tájjal?! A Maros folyik, hozza a vizet messzi magas hegyekből, síkságokról, a föld terem, a nap süt, az eső áztatja a vetést, tavasszal pezsdül az élet, nyáron aratunk, ősszel szüretelünk, télen pihen a természet Ahogy mondani szoktuk, mindez „természetes"... De ha csak egyszer is, akár egyetlen pillanatra, belegondolunk a természet és az emberi munka rendjébe, az emberi munka produktumai létrejöttének „egyszerű" folyamatába, már a legrejtettebb bölcseleti kérdések szövevényében találjuk magunkat! Hogy csak egyet említsek! Például belebotlunk az időnek, mint az ember számára különleges értéknek titkába... Egyetemi hallgatóként, Szegeden kicsiny albérleti szobájának világító udvarra tekintő ablakán, fekvőhelyének párnájával szemközt egy kitépett füzetlapra színes tollal írt figyelmeztetésre nyílott minden nap a szeme: Az idő érték, ma még sok a tennivalód, ne késlekedj, kelj föl! Valamiféle ilyen önserkentő szöveg várt rá. Aztán ment Hermann Egyed, Klemm Antal, Halasy Nagy József, Földes-Papp Károly, Bibó István, Tettamanti Béla, Eperjessy Kálmán, Mészöly Gedeon, Baróti Dezső, Sőtér István, Mérei Gyula, Hanák Péter, Rubinyi Mózes, nem utolsó sorban Bálint Sándor egész szombat délelőttöket betöltő, vagy Felvinczi Takács Zoltán késő esti órákba nyúló előadásaira, Roska Márton numizmatikai és muzeológia gyakorlataira vagy éppen Bálint Alajos középkori régész és Péczely Attila népzenetudós saját kis körükbe beavató különleges 209