Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Szabó Ferenc: Makói honvédek gazdasági és családi ügyei a városházán bejegyzett szerződések tükrében 1848-1849

SZABÓ FERENC Makói honvédek gazdasági és családi ügyei a városházán bejegyzett szerződések tükrében 1848—1849 Tóth Ferenc munkásságát jónéhány tudományág a saját körébe tartozónak tekinti, különös tekintettel Makó és vidéke enciklopédikus ismeretére. Az önálló arculatú, a középkortól fogva tájszervező „anyavárosként" szereplő település tradícióinak kutatásában — a hazai tudományosság legjobb törekvéseit „honosítva" — Tóth Ferenc számára a mély valóságismeret igénye előz meg mindent. A történeti és a mostani viszonyokról azért tud teljes hitelű, időtálló megállapításokat adni, mert szemlélete szerint mindig le kell ásni a legalsó rétegig, azaz a kezdetekig, a kiváltó okokig, és attól kezdve kell követni a változásokat. Ennek az időt-erőt nem kímélő felfogásnak a velejárója az egymásnak gyakran ellentmondó adatok, kapcsolatok összevetése árán születő, árnyalt és életteli eredmény. Kis közleményünk is ennek szellemében született, a történeti szociológia jegyében próbálunk az egész ország életében nagy sorsfordulót jelentő „magas" folyamatok mögötti köznapi szférákba bepillantani két szorosan összekapcsolódó, az egyéni sors alakulását közvetlenül érzékeltető tárgykörben. A Tóth Ferenc főszerkesztése alatt készülő városmonográfia első históriai kötetében (Makó története a kezdetektől 1849-ig. Szerk.: Blazovich László. Makó, 1993. 435—475.) Varsányi Péter István tollából az országos és a táji eseményekre is kitekintő, kiváló összegzést kaptunk Makó 1848—1849. évi meghatározó eseményeiről, helyzetéről, vezetőiről. Munkája megfelelő arányban bemutatja a zömmel paraszt „köznép" viszonyait, így a nemzetőrség majd a honvédség szervezésének helyi részleteit is, egyben érinti a gazdálkodás és a fegyveres szolgálat kapcsolatait. Az igényes köztörténeti szintézis kereteibe viszont már nem fért bele a személyes köznépi sorsváltozások, a háborús állapotok családi hatásának szemléltetése. Hosszabb mérlegelés után, mintegy tízszeres forrásanyagból kiválogatva, a „mélyben" élők számára létkérdést jelentő, a város önkormányzata előtt „rendezett" ügyek dokumentációjából adunk — részben tipizálható — mintákat, a legszükségesebb magyarázatokkal, utalásokkal. A publikált részletek azt mutatják, hogy minden érintett, aki a nemzetőrök közé vagy a honvédek soraiba került, a hatályos törvények, a helyben követett jogszokások és a társadalmi norma alapján „rendezte el" — hatósági írásbafoglalással és nem szóbeli formában — gazdálkodási, vagyoni (öröklési) és a szülők, a feleség (élettárs), a testvérek és a gyermekei iránti helyzetét és szándékait. Rendelkeztek esetleges haláluk vagy örökösük halála esetére. A város jelenlévő jegyzője és az elöljáróság ott megjelent tagjai minden bizonnyal jogi tanácsokkal is szolgáltak a megállapodó felek között élőszóban már előzőleg létrejött szerződések megfogalmazása során, egyúttal viszont hiteleshelyi (közjegyzői) szerepet is betöltöttek. 63