Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Szabó Ferenc: Makói honvédek gazdasági és családi ügyei a városházán bejegyzett szerződések tükrében 1848-1849

A megállapodások mezővárosi töltésű, jó színvonalú jogismeretről, másfelől jól begyakorolt, elég következetes hivatali ügyvitelről tanúskodnak. Minden kiválasztott bejegyzést rövidítések nélkül közlünk. A korabeli helyesírási következetlenségeket meghagytuk. A központozást értelemzavaró esetekben pótoltuk. A lúdtollal írás miatt az ékezetek hosszúsága nemegyszer bizonytalan. A szemelvények lelőhelye: CSML Makó Város Levéltára V.A. 101. C. jelzetű „Mindennapi jegyzőkönyv 1848. okt. 20—1850. aug. 23." (Dátum szerint hivatkozunk.) * A közölt bejegyzések első csoportja a honvéd „hadkiegészítésnek" az önálló nemzeti haderő megerősítése érdekében végzett tevékenységéhez kapcsolódik, az 1848 szeptemberi fordulat (a horvát támadás és a császári házzal történt szakítás) utáni viszonyok légkörében. Az 1849. január 14-iki megállapodás az osztrák ellentámadás legnagyobb veszélyei táján, az 1849. június 3-ikán és 11-ikén írottak pedig a honvédség március—május közötti diadalsorozata után, röviddel a cári beavatkozás (június 19-től) kezdete előtt kerültek a jegyzőkönyvbe. Nem a honvédsorba kerülés legtömegesebb útját (az újoncösszeírást követő sorozást, majd behívást) szemléltetik, hanem a Makón is jelentős számban alkalmazott két másik megoldást: a besorozott helyett szerződés alapján vállalt négyesztendei szolgálatot, illetve az önkéntes beállást. Mindkét esetben alapvető mozgósító erő volt a hazaszeretet, a „bérszolgálatot" viszont elsősorban a megélhetési kényszer mozdította elő. A szolgálatra felfogadottak között több már kiszolgált katona található. A négy évre kialkudott bér 1848 nyarának derekán általában 200 váltóforint volt, az év vége felé gyakoribb lett a 300 váltóforint, 1849 januárja után viszont elérte a 400 váltóforintot (kivételesen a 450-et is). (1848. nov. 11., nov. 22., nov. 27., nov. 29., dec. 1., dec. 18., 1849. jan. 14., jún. 5—6., jún. 11.) A bérezésre — a honvéd szolgálat közbeni „halomására" (elhalálozására) vonatkozóan a jogosult örökös megnevezésével — kimondott megegyezés után 1848. november 29-étől kezdve szerepel a szerződésekben, hogy a felfogadott honvéd „a haza s nemzeti kormányunk iránt legszigorúbb engedelmességre" kötelezi magát. Rendhagyó és egyben példamutató eset a makói református egyház szerződése két honvéd felfogadására (1849. jún. 11.). Arra is találtunk példát, hogy a bevonuló honvéd és felesége a kálvinista eklézsia gondnokára bízta pénzét és ingóságait (1849. márc. 30.). A kiválasztott egyezségek második csoportjában a bevonuló honvéd családi gazdálkodásának, meglévő vagy várható vagyonának, a testvérek, a feleség, a gyerekek családjogi állapotának a megegyezéses alapon történt, előrelátó biztosításáról közlünk példákat. (1848. nov. 14., nov. 29., 1849. jan. 9.) A megállapodások részesei a „város előtti" írásba fektetés erejével, fontosságával a háborús körülményektől függetlenül is tisztában voltak. A családon belüli viták jó részének így vették elejét, illetve természetesnek tartották a város bírájának és esküdtjeinek, törvénytudó jegyzőjének az utólagos nézeteltéréseket eldöntő illetékességét is. A 64