Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Marjanucz László: Csanád község társadalmi és gazdasági viszonyai az úrbéri rendezés előtt

lepülési üteme egyrészt erősebb volt, másrészt a község magyar lakossága 1762-ben különvált, és Apátfalva néven külön önálló községet alapított.

4 A Csanádon maradt néhány magyar család egyházilag a katolikus Apátfalvához tartozott, majd csak évtizedek múlva jött létre a csanádi magyarok első református gyülekezete. A megye nemzeti átrétegeződésének kiindulópontja a török kiűzése után elnéptelenedett puszták benépesítése, s ezzel kapcsolatban a hatalom új védelmi, politikai szempontja volt. Főként ez utóbbi kapott hangsúlyt Lipót egy 1691-es rendeletében, mely kimondta, hogy a Duna-Tisza közére betelepült szerbség megőrizheti a balkáni óhazájában élvezett privüégiumait, vagyis a tized, hadiadó, kvártély alól felmentette őket.

5 Ezek a privilégiumok aztán maradéktalanul érvényesültek az 1702-ben letesitett marosi határőrvidéken, mely 24 községet, köztük Csanádot és Apátfalvát foglalta magában. Érthető tehát a csanádi szerbek felháborodása, mikor a határőrvidék 1752. évi felszámolása után, a magyar vármegyei rendszerbe való visszatagosítással megszűnt privilegizált státuszuk. Oroszországba történt elvándorlásuk nemcsak Csanád etnikai arculatát változtatta meg, hanem a község jogi státuszát is: az aradi (marosi) kincstári uradalomhoz csatolással kamarai tulajdonná tették. A Magyarcsanádra ma is jellemző etnikai kép kialakulása ezután vette kezdetét a Temesi Bánság, Bihar- és Arad megyei román pásztorok, illetve Arad megyei szerb parasztok beáramlásával. Mindenesetre a conscriptiók névanyagának elemzése során Müller Erzsébet arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos helység- vagy vidéknévből képzett családnevek iránymutatóak lehetnek viselőik nemzetiségére nézve.

6 Pl. Csanádon biztosan románnak kell tekintenünk a Pankotán (Arad megyei község), Hegyesán (Hegyes román falu Biharban), Szelezsán, Ungurán, Árgyelán családneveket. Az itt felsorolt családnevek közül pl. az Ungurán, Árgyelán szerepelt az 1756os és az 1801-es összeírásban is.

7 Ez a terület polgárosításának egyik fontos következményére utal, ti. a kóborló pásztorelemként érkezett román, szerb etnikum megtelepedésére. A megtelepedés népesedési konzekvenciái elsősorban az etnikai arányok állandósulásában jelentkeztek. Források tudósítanák arról, hogy a denacionalizálódás jeleként növekedett a névkeveredés, azaz a névnek az illető helység nemzetiségi jellegéhez való idomulása. Rendszerint az eredeti családnév mellé választottak a megfelelő nemzetiségű környezet keresztnévkészletéből. így lett pl. a csanádi Szilágyi Mihály utódaiból Szilágyi Gavrilu. Valószínűnek tarthatjuk, hogy e gyakorlat alapján a szerb-román jellegű Magyarcsanádon, a többségi környezetbe beolvadó magyar idegen keresztnevet vett fel. Az 1771-es összeírás „bizonytalan nemzetiségű" rovatba felvett 55 családfő valódi helyét — keresztneve után — valamelyik nemzetiségi csoportban kell keresnünk. Magyarcsanád népességének társadalmi szervezettsége szoros korrelációban volt a megélhetés alapjául szolgáló gazdálkodási renddel. Mivel a 18. század elején nem volt pontosan meghatározva, hogy egy-egy gazdacsalád mennyi földdel rendelkezett, így a Csanádhoz tartozó térségeken is viszonylag zavartalanul gazdálkodhattak a letelepült családok. A végső megtelepedés kérdésénél azonban perdöntőnek bizonyult, hogy a területigényes állattenyésztés megmarad-e a lakosság fő jövedelmi forrásának. 1740 és 1747-ből való adatok szerint Csanád megye helységeiben emelkedett a gabonajö48