Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Marjanucz László: Csanád község társadalmi és gazdasági viszonyai az úrbéri rendezés előtt

vedelem. Ez mindenesetre jelezheti, hogy az életszükségletek fedezésére immár nem elegendő a meglévő állatállomány, pótlólagos forrásokra volt szükség, amit a lakosság a nagyobb haszonnal járó földművelésben talált meg.

8 Ez döntő momentum Magyarcsanád településtörténetében, hisz a népesség természetes szaporodása, a délkeletről érkezők letelepítése kényszerítően hatott a föld intenzívebb kihasználására. Népességfölösleg csak a nagy kiteijedésű közlegelők fényében mutatkozott, annak zsugorodása, a határrészek újbóli felosztása a letelepülés természetes irányát jelölte. A község fejlődésének sajátos történeti vonása, hogy a soknemzetiségű struktúra végső megszilárdulása egybeesett, illetve összefüggött a településtörténeti formáció irányvonalát egzisztenciálisan megalapozó úrbéri rendelettel. Történeti kényszer előtt állt a csanádi szerb és román népesség: gazdálkodási rendjük lényeges átalakítása nélkül társadalmuk fennmaradása több mint kétséges, mert az állattenyésztésen nyugvó gazdaság népességeltartó ereje történetileg csökkenő. Igaz, a szántóföldek, rétek kihasításával a birtokossá lett egyén ellenőrizhetőbb, kezelhetőbb állapotba jutott, megszabott területhez kötődött, de egyéni és csoportaspirációi biztosabb anyagi hátteret kaptak.

9 Csanád község megkülönböztető társadalmi sajátossága, hogy zömében nemzetiségek lakták, kiknek életformája és vagyoni helyzete jócskán eltért a községek magyar lakosságától. Az egyik ilyen nemzetiségi jellegzetesség, hogy a fiúk még férfikorban is a család keretében maradtak, ami összefüggött a lakosság kezdeti csekély számával és a föld bőségével. Ez szinte kikényszerítette a közös családi gazdálkodást, feleslegessé tette a zsellérség alkalmazását. így a zsellérek száma a 18. század első felében a nemzetiségi jellegű Magyarcsanádon kisebb, a gyerekszám meg nagyobb volt mint pl. a magyar lakosságú településeken (Makó, Apátfalva, Palota).

1

0 Ennek magyarázatát az életforma sajátosságában leljük. Magyar családoknál a fiú hamarabb kivált a szülői házból, így a magyar családok osztódása gyorsabb volt. A gyerekek korai önállósodása következtében szükségessé vált a rendelkezésre álló hatalmas szántóföldek megművelése végett nagyobb számú zsellér alkalmazása. Például Csanádban 1756-ban 146 jobbágynak 70 fia, de csak 15 zsellére volt, míg Makón 492 jobbágy 86 fiára 88 zsellér jutott. Ez a különbség megszűnőben volt az urbárium bevezetése után, mivel az földszerzési lehetőséget biztosított a családfő gyermekei számára is. A sessiobeli földek fölosztásának hatására a fiúk hamarabb önállóvá lettek. De önállóként és viszonylag nagy földdel rendelkezve csak zsellérekkel együtt voltak képesek eredményes földművelést folytatni. Ennek megfelelően 1781-ben Makón 601 jobbágy főt találunk 173 fiúval, de 612 zsellérrel, míg Csanádon 92 jobbágyfő családjában 38 fiú élt 90 zsellérrel. Számszerű adatainkból megállapítható, hogy a nemzetiségi fejlődés hozzáidomult a magyaréhoz. A szerzett föld egy tagban való megőrzésének kényszere szétfeszítette a korábbi családközösségeket, ami befolyásolta a községi birtokmegoszlást. Bonyolult összefüggés alakult ki a fenti paraszti törekvés, a népességnövekedés és az átlagos birtoknagyság alakulása között. Három úrbéres község adatait ismerve, Csanádon volt a legkisebb a lakosság emelkedése, ami ugyan nem volt összhangban a rendel49