Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Marjanucz László: Csanád község társadalmi és gazdasági viszonyai az úrbéri rendezés előtt
MARJANUCZ LÁSZLÓ Csanád község társadalmi és gazdasági viszonyai az úrbéri rendezés előtt A töröktől visszafoglalt területek nagy részét a Habsburgok nem adták vissza a régi tulajdonosok leszármazóinak, hanem lefoglalták azt az állam számára. Csanád megyében — a szomszédos Arad és Torontál megyei birtokviszonyokhoz hasonlóan — nagy kiterjedésű kincstári birtokot alakítottak ki. Ez felölelte Csanád vármegye területének felét, amelyen 3 mezőváros (Nagylak, Tornya, Battonya), — Makó a megyeszékhely a Csanádi püspökség mezővárosának számított—és 5 úrbéres község (Apátfalva, Csanád, Palota, Sajtény és Földeák) volt található a 18. század végén. Közülük csak Földeák tartozott magánföldesúri hatalom alá, a többi községnek — így Csanádnak is — a kamara, tehát az állam volt a földesura. így összesen 9 úrbéres helységgel számolhatunk Csanád megyében a 18. század során, ebből 6 feküdt kincstári birtokon, a 3 mezőváros pedig magánföldesúri joghatóság alatt állt. Jelen tanulmányunk a 6 kincstári község egyikével, Csanáddal kíván foglalkozni. Fényes Elek alapvető munkájában öt Csanád nevű községről tesz említést. 2 Bennünket közelebbről azonban csak Új-Csanád „oláh falu" érdekel, mely Makótól közel kétmérföldnyire feküdt, s ahol 11 katolikus, 2512 görög nem egyesült óhitű, s 7 zsidó lakott 1850-ben. Az elnevezés félreérthető, hiszen új önálló településre utal, holott a mai Magyarcsanád, azaz a régi Új-Csanád, a még régebbi Apátfalva helyén keletkezett. Ezért nevezte a köznyelv még a múlt században is „Új-Csanád, másként Apátfalva"-nak. Egy 1757. évi úrbéri összeírás szintén hivatkozott rá, hogy Új-Csanád Apátfalva középkori falu helyén fekszik. Új-Csanádot 1700-ban a bécsi udvari haditanács építtette a marosi határőrvidék céljaira. Az uralkodói szempontok a betelepített, döntően szerb nemzetiségű katonaelemnek engedték át Apátfalva, Belez és Tárnok pusztákat. 3 Rövid idő alatt a népességben is jelentős, ráadásul kiváltságokat élvező szerb lakosság szinte elnyelte Apátfalvát. Borovszky a Csanádi püspökség irataira hivatkozva állítja, Makón még 1742-ben is emlékeztek arra, hogy „Apátfalva pusztát a század elején kezdték Csanádnak nevezni". 1750-ben Mária Terézia feloszlatta a marosi határőrséget, s az apátfalvi pusztát, azaz Új-Csanádot Csanád vármegyébe kebelezi ette be. Ezzel a helység státusza alapvetően megváltozott, hisz királyi rendelettel az aradi (marosi) uradalom részeként kamarai közigazgatás alá került. Tulajdonképp ekkor a község településtörténetében lényeges fordulat állt be. A katonai jelleg megszűntével megszűnt a szerb lakosság különleges helyzete is, amelynek nagy része a változások következtében kivándorolt Oroszországba. Helyükre a kamara nagyszámú román jövevényt telepített, s ezzel megindult Új-Csanád elrománosodása. Igaz, hogy 1752—1756 között 10 magyar gazdát is betelepítettek a környező Földeákról, Makóról, Szent-Mártonból, Vásárhelyről, de a románság bete47
